Honnan lehet tudni, hogy szeretem-e még a barátomat?

Szia! Ezt a kérdést én is feltehettem volna, csak mi már 5 éve vagyunk élettársak! Én 26 leszek, ő 29 lesz. Az van velem / velünk is, amit leírtál. Szerintem már csak megszokás van nagyon sok dologban. Néha olyan jó pl egyedül lenni, amikor éppen dolgozik, de sokszor várom, hogy du legyen, vége legyen a melojának is jöjjön haza. Olyan igazi nagy, és mély szerelmet már tudom, hogy nem érzek, mint amikor megismerkedtünk 5,5 éve.

Csak félek kilépni ebből a helyzetből, gyengének érzem magam. Te már gondolkodtál azon, hogy szakítasz vele talán?

az a baj, hogy akik már nagyon fiatalon összeköltöznek, és igazából ahogy a válaszolok irták "nem élik ki magukat" ezzel van a probléma...

nem irtad a korodat, de húszonévesek problémája amit felvetsz...

azt tudni kell, hogy minden kapcsolat elején van a nagy fellángolás, ez 30 év múlva már nem olyan sőt később sem...el kell szomoritsalak benneteket!!

nekem erre azt mondta egy bölcs ember, hogy miért nem olyan mindig a kapcsolat mint az elején volt, amire úgye mindenki vágyik, szerelem- lángolás---romantika stb...

mert egy nő olyan mint a könyv az elején izgalmas, és nem szeretné mindig újból olvasni a könyvet... mire végigolvassa, megismeri a könyv tartalmát! /azaz megszokja/ leforditva

nem tudom érthető volt-e a szemléltetés?

tudjátok, ha már valakinek a fejében felötlik ez a kérdés akkor már baj van :-(

és ha még fiatalok vagytok ideje szembenézni a változással, miért? mert ha tovább maradtok egy olyan kapcsolatban hosszú távon azért, mert gyávák voltatok változtatni, ebbe a kapcsolatba talán beleszületik egy gyermek, akkor már azért nem tudtok kijönni belőle, és a végén pedig ott lesz egy megkeseredett élet...

ha nem figyeltek a jelekre, mert ezek azok, arról hogy valami baj van...

vagy szembe néztek vele, hogy bennetek van a probléma és változtattok rajta, vagy léptek..

hát, ha tőlünk kérdezed hogy szerelmes vagy-e a barátodba, akkor valószíűleg nem vagy az

de ne szakíts vele szerintem, mert lehet hogy rájössz hogy mégis az vagy, és akkor már késő. szerintem várjál, éld vele az életed, és majd eldől.

Azért az első lángok minden kapcsolatban enyhülnek, olyan nincs hogy egész életedben elvakultan bámulod a szerelmed.Ahogy mondják átalakul szeretetté, vagy nincs igazam?

(egyébként azt a "kiolvasni egy nőt" Turgenyev írta:-) )

En is mostanaba ezt erzem…Eddig is volt neha neha egy kis idore hogy sok volt(hetvegente talalkozunk csak) de mikor meg tavol volt nagyon hianyzott.Most is igy van ha tavol van viszont ma jott es egyszeruen semmi kedvem nincsen hozza,folyton azon gondolkozok hogy szeretem e meg vagy csak megszokas…Nem tudom egyszeruen…Mar a sz*x se megy mert nem izgulok fel ra,folyton elkalandozok es mas fiukra gondolok….Fiatal vagyok meg csak 17 eves es 15 eves korom ota vagyok a baratommal…Akkor meg nagyon szerettem de most az utobbi idobe egyszeruen azt erzem hogy elvesztek az erzeseim..Nem tudom hogy szakitsak e vele mert tudom hogy en vele szeretnek maradni viszont a szivem meg mast akar.En viszont nem akarom azt amit a szivem mert tenyleg mindent megad nekem,barmikor szamithatok ra, o a legjobb baratom.Ha elveszitenem senkim se lenne mert ahol en lakok nem baratkozom senkivel..Tancolni akarok fiukkal,buliba jarni ahogy 17evesen szoktak viszont akar hanyszor elmegyek mindig buntudatom van attol hogy o nincs velem es en meg ugy megyek el az ismeroseimnel valahova…

Most is bekonnyeztem mert elgondolkodtam azon hogy mar nem all ott a konyhaba,nem olel at este es a szivem ezt nem birna elviselni.Nem tudom mit tegyek…Varjak meg hatha elmulik ez az erzes?