Ha nem kívánom a páromat, nem is szeretem? Vannak ilyen esetek? Lásd az én esetem:

nem tudom miért van ez velem, nem akarok vele lefeküdni, sőt, még beszélni sem a szexről, valahol van bennem valami undor féle.

a sok veszekedés hatása, ő sokat bunkózott velem, sokat sírtam, most ott tartok, hogy nem idegesítem magam már a baromságain, nem veszekszem.

csak újabban azt vettem észre, hogy kellemetlenül érzem magam, ha szóba hozza, vagy akar valamit.

szóval a testiség elutasítása belül (mert nem ésszel utasítom el mint valami praktika, szabályosan nem akarom!)

lehet a szerelem elmúlásával egyenlő jelen esetben?