Elfogadnátok barátotoknak olyan fiút, aki nem lát?

Én úgy gondolom, hogy igen, bár a kérdés számomra csak elméleti, mivel férjnél vagyok.

Viszont vagy egy barátnőm, akinek a férje munkahelyi baleset során megvakult, és barátnőm nem vált el tőle! Azóta is boldogok együtt, sőt, ez még közelebb hozta őket egymáshoz.

Semmiképpen sem. Nem is értem azokat, akik annyira toleránsnak állítják be magukat, hogy azt mondják, persze, ők elfogadnák a nem látó srácot barátjuknak. Az esetek 99.99%-ában persze ez elméleti okoskodás marad, de ha valóban ott állna egy vak srác és járni akarna velük, akkor valamilyen más indokkal biztosan nemet mondanának. Az ilyen emberek annyira kétszínűek.

Én legalább megmondom őszintén, hogy fogyatékossal nem ismerkedek.

ha már együtt vagyunk, és úgy lesz vak, akkor igen, természetesen, hiszen a szerelmemen nem változtat ez.

ha úgy ismerem meg, hogy vak, akkor szerintem nem.

tolószékes fiút pedig mégkevésbé. tudom, hogy előítélet , de akkor sem menne.

18L

Nem kezdenék kapcsolatba vak férfival.

Ha a kapcsolat közben vakulna meg, nem hagynám el ezért.

Ha úgy adódna, hogy egy véletlen folytán megismerkedünk, és szerelmes leszek belé, akkor persze már ez nem érdekelne, és elfogadnám. Hogy később működne-e a kapcsolat, az más kérdés.

De ha valaki célzottan azt kérdezné, randiznék-e vak férfival, és szeretnék-e olyan Társat, akkor nem a válasz.

Szeretnék majd családot, és gyereket. Egy gyerekhez két szülő kell, vigyázni kell rá, el kell vinni ide-oda, és közben még intézni a mindennapi életet. Egy nem látó mellett ebből számtalan dolog csak rám hárulna, és ezt önszántamból nem választanám magamnak, hogy sok helyzetben olyan, mintha csak magamra számíthatnék, mert a párom nem képes segíteni. Még ha önhibáján kívül van is így.