Apám ma megmondta, hogy 22 éves vagyok, és mostmár nem felel az életemért. Mit tegyek?

Személyiségbeli problémáim nagyon elnehezitették az életvitelemet, ezért 1 év csuszással sikerült valahogy végigvergődnöm magam egy bme gépész BSc-n. Azonban nagyon ugy néz ki, hogy nem tudom folytatni MSc-n a tanulmányokat. El kell kezdenem dolgozni, és élni, EGYEDÜL, noha ez még a védett környezetben (iskola) sem nagyon ment. Egy lányt nem szolitottam még le. Örökké egyedül fogok maradni? Olyan mintha elvágnák most minden lehetöségemet...pedig a haverjaim, akik tovább mentek MSc-re, nekik még mindig van nyári szünetük, elkezdtek csajozni, és lesz társuk, akivel kikerülnek az életbe. Nekem meg csak a gátlásaim és a szerencsétlenségem és gyengeségem.