Miért vagyunk mi nők ilyen naivak és buták?

Van 1 férfi,több mint 1 éve nyújtjuk úgy mond a rétest(Pl hívják őt Lajosnak),nekem volt egy fél éves kapcsolatom mással(Pl hívják Péternek),majdnem esküvő lett belőle,de aztán valami történt esküvő előtt,ami nekem egy jó ürügy volt,ahhoz,h lefújjak mindent,és hazajöjjek...Mi után hazajöttem,rá 2 napra kibékültem a Lajossal,átbeszéltük,h valószínűleg ez részemről mint menekülés volt előle!De Lajos nem tudja viszonozni az érzéseimet,viszont én annyira kötőtök hozzá,hogy így is megfelel!Vagy is azt mondja,h ő nem érez semmit,de akkor miért békültünk ki?Miért keresett mindig amikor nem laktam itthon?Miért jön mindig ha segíteni kell?Ebbe a fél évbe volt neki más valakije,de nem lett a kapcsolatból senki...egy szónak is száz a vége,h mind a ketten próbáljuk más oldalán,volt h "szakítottunk",de 1-2 hét múlva úgy folytattuk,mint ha mi sem történt volna!Lesz belőlünk komoly pár,vagy csak jól megértjük egymást?

Tavaly nyáron amikor kezdődött a románcunk,akkor valami szinten felvállaltuk egymást,de nem történ semmi komoly köztünk,viszont telefonon nagyon sokat tartottuk a kapcsolatot...most történt,de nem tartjuk úgy a kapcsolatot,és nem akarja,h ki tudódjon...Vélemény?