Miért csalódom mindig a választásaimban, a férfiakban?

Igen, ismerős dolog. Tudod ugyan, hogy jó vagy, de időnként mégis előjön az, hogy mi van, ha mégsem. Főleg, ha előveszed a rossz tapasztalataidat, amelyek látszólag azt igazolják, hogy mégse vagy olyan jó, hiszen mások boldogok, sikeresek, neked meg nem jön össze, és így még nehezebb elhinni, hogy érsz annyit, mint mások. Pedig pont a hit lenne a legfontosabb, mert akkor lesz olyan kisugárzásod, ami vonzó, és a kiegyensúlyozott ember kiegyensúlyozott embert vonz (legalábbis általában). Erre a hitre (vagy "nem hitre") a legnehezebb gyógyírt találni. Amit racionálisan el tudsz fogadni, azt sokkal könnyebb elfogadnod, de amit el kellene hinned, azt nehéz. Egyébként nem beteges a gondolkodásod, csak benned nem alakult ki az egészséges önértékelés, ilyen-olyan okokból. Bennem se volt meg (szülői tiltások, sok esetben nem próbálhattam ki magam, általános iskolás társaktól elszenvedett egy-két lelki - illetve egyszer testi - inzultus stb.), aztán 14-15 éves koromra annyira kiégtem, hogy ihaj. Én sem hittem el, hogy szerethető lennék, azt hittem, soha senki nem fog velem szóba állni, és ha tükörbe néztem, felfordult a gyomrom. Közben persze nekem is voltak paranoid gondolataim, pl. amikor gimiben odajött az évfolyam egy másik osztályából pár lány, hogy az egyik barátnőjük járni akar velem, én meg rögtön arra gondoltam, hogy biztosan csak kamu, aztán majd jót röhöghetnek rajtam. És sokszor azt sem vettem észre, ha rám mosolygott egy-egy lány (nem is akármilyenek), illetve nem hittem el, hogy elfogadhatónak találhatnak, vagy hogy ez esetleg "jel" is lehet, vagy hogy ez netalán "olyan" mosolygás, hogy nem azért mosolyog rám, mert idióta és/vagy ronda vagyok. Utána aztán megdöbbentem, amikor valóban szép lányok is szóba álltak velem, kiderült, hogy normálisan el tudunk beszélgetni, és hogy közülük sem mindegyik emberevő. Tényleg van valami igazság abban, hogy a dolog sokszor fejben dől el, bár kétségtelen, hogy ha mondjuk gyerekkorban nincs önbizalmad, akkor később sokkal nehezebb kiépíteni, nehezebb HINNI. Mert a jobb pillanataidban hiába tudod, hogy jó vagy, ha nem hiszed el, akkor nem fogod tudni ezt sugározni magadból. Erre kellene valamilyen megoldást találnod. Esetleg nem érzed úgy, hogy mondjuk egy negatív élmény sokkal nagyobb hatást gyakorol rád, mint egy pozitív? Nálam sokáig ez volt, a jó dolgokat vagy nem vettem észre, vagy nem hittem el. Lehet, hogy nálad is előfordulhat ilyesmi.

Azt a lúzer feliratot gyorsan tüntesd el, nincs rá semmi szükséged. Amúgy se vagy lúzer, csak túl jó voltál ezekhez a pasikhoz, és nem voltak tapasztalataid az emberismeret terén, ami nem feltétlenül a te hibád. Viszont most már gyűjtöttél tapasztalatokat, le tudod vonni a következtetéseket. Ha lúzernek érzed magad, azzal csak tovább rontasz a helyzeten. Nem vagy kevesebb másoknál csak azért, mert neked nem úgy jöttek össze a dolgaid, mint sok más embernek. Egyébként ezzel a személyleírással már kicsit sikerült szűkítenem a kört, most már csak pár százezer nőt kell lábon rúgnom (majd a Kékfényben integetek neked, ha látsz egy srácot, akit azért vittek be, mert rugdosta a nőket, akkor én leszek az). Viszont még többet is segíthetnél. Nem akarsz mondjuk privit írni? ;)))))

Amúgy bocs, hogy hosszú voltam, de hátha tudok segíteni valamit.

Nézd, az már egy jó pont, hogy felismerted, hogy a negatív élmények sokkal jobban befolyásolnak. Illetve az is jó, hogy próbálsz megoldást találni, nem pedig önsajnálatba merülve üldögélsz egy sarokban. Nagyon sokan még ennyit se hajlandóak megtenni. Az efféle negatív élményes dolognak esetleg érdemes utánanézned, sokszor a családi neveltetés és légkör az oka, lehet, hogy te ezt hoztad magaddal mint "örökséget". De az is lehet, hogy egyszerűen csak ilyen a személyiséged, mondjuk ezen részben lehet változtatni. Ilyenkor mondjuk segíthet, ha felidézed a múltadat, és máris rájössz, hogy mennyi jó pasinak bejöttél, csak éppen nem vetted észre, és akár még az is kiderülhet, hogy kamaszkorodban sem voltál csúnya, csak úgy érezted. Sajnos a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, főleg általánosban és középiskolában, és "kikezdik" azokat, akik valamilyen formában sebezhetőek. Te is beleestél a "szórásba", és valószínűleg nem tudtad megvédeni magad, így lényegében véve kiszolgáltattad magad az "erősebbeknek", még ha nem is szándékosan. Valószínűleg az átlagnál érzékenyebb lehetsz, vagy nehezen tudod feldolgozni a sérelmeket. Lehet, hogy a szüleid "burokban" neveltek, és viszonylag későn szembesültél azzal, hogy az élet néha kegyetlen. Olyankor már elég nehéz feldolgozni az ilyesmit, én is elég naiv voltam, amikor megtörténtek a dolgok, és teljesen váratlanul ért ez az egész. Ezeket kellene valahogyan rendberaknod, és akkor már félelem nélkül élhetnél, kiegyensúlyozottabb lennél. Persze ilyenkor elgondolkodsz azon, hogy neked miért kellett keresztülmenned az ilyesmin, miért nem lehetett olyan életed, mint másoknak, mivel érdemelted ki ezt az egészet. Erre szerintem nincs magyarázat, elég nehéz megérteni, hogy másnak miért jön össze minden, ő miért nem futott bele ilyen pofonokba stb. Azt viszont el kell fogadnod, hogy neked így alakult az életed, a múltadon már nem tudsz változtatni, de előtted áll a jövő, és az már nagyrészt rajtad múlik.

Végül is annyira nem kicsi ez az ország, no meg amúgy is valószínűleg az ország másik végén élsz, szóval... Egyébként sem ismerek túl sok barna hajú lányt, aki nem riad meg attól, hogy esetleg kirúghatják alóla a lábat. Nem foglak rábeszélni semmire, a te döntésed, hogy mit lépsz. Ha nem akarsz, nem kell írnod, én ezt tiszteletben tartom, csak felvetettem, félig-meddig hülyéskedve. Semmi nem kötelező, és nem akarlak befolyásolni.