Miért csalódom mindig a választásaimban, a férfiakban?

mondanám, hogy add meg a számod, de akkor skatulyázva lennék. sajnos máshoz kötődöm, aki viszont már nincs velem. de nekem ő kell, csak hajthatatlan. pedig...még meg is bocsájtottam neki. szóval ennyit erről.

a kérdésre pedig (feltételezem, hogy tényleg kedvel): vannak olyan esetek, mikor az ember tényleg rendesen megzuhan. ilyenkor magányos farkassá akar válni. ha érdekel, háttérből segíthetsz, egyéb megoldás nincs. és nem, nem benned van a hiba. az ember néha bizonytalan, nem tudja, hogy mi is a nagyobb kockázat. megtartani valakit, aki sokkal többet jelenthet, mert képes minden helyzetben melletted maradni, vagy inkább eldobni őt, hogy az ilyen helyzetekben elkerülje még a legkisebb zörrenéseket is. mindkét kimenet lehet önző. ha nem a szívére hallgat, sose tudod meg, hogy mit is akart. erre egyik haverom jó példa volt. próbáltam kirángatni, sokáig tartott, hogy felérje ésszel. elviccelte. közel három év kellet, hogy magához térjen. sokat bukott rajta.

Végül is az élet nagy kérdései közé tartozik, hogy létezik-e az igazi, és ha igen, akkor eljön-e (és egyáltalán érdemes-e rá várni). Azt jól tetted, hogy nem akartál csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne légy egyedül, az ilyen kapcsolatok általában nem működnek. Azt viszont nem tudom, ezek a kapcsolataid miért mentek tönkre. Talán nem érdemeltek meg téged, és előfordulhat, hogy titokban mégiscsak arra vágytál, hogy végre szerethess valakit, és szeressenek téged. Amit leírtál, azok alapján azt gyanítom, túl sokat adtál önmagadból, ráadásul olyan embereknek, akik ezt nem érdemelték meg. Lehet, hogy akaratod ellenére hagytad kihasználni magad, mert te megláttad bennük azt a minimális jót is, amit esetleg ők maguk sem vettek észre önmagukban. Bármennyire is szeretted volna elérni, ezekben a kapcsolatokban mégsem volt meg az egyensúly. Szerintem nem hiányzik belőled semmi, azok alapján, amiket leírtál, szerintem nincs veled semmi gond. Ne csak azt nézd, hogy mi hiányzik belőled, és ne másoknak akarj megfelelni. Ha kétely nélkül önmagad tudsz lenni, akkor szerintem fogsz találni egy rendes férfit.

Hogy számomra mi fontos egy nőben? Nincsenek nagy igényeim, legyen igényes (akár "átlagos" is), kedves, értelmes, őszinte, hűséges, lehessen vele beszélgetni és poénkodni, szóval kb. ennyi. Szerintem veled csak annyi a "baj", hogy túlságosan is sokat görcsölsz azon, hogy miért nem vagy jó, és hogy hogyan tudnál megfelelni. Holott lehet, hogy jó vagy, csak éppen a férfiak nem értékelik ezt. Lehet, hogy bennük van a hiba, nem benned. Gondold végig ezt a lehetőséget is.

Öööööö... Szembemehetnék veled? :)))))

Egyébként ha nem hiszed el magadról, hogy értékes vagy, akkor azon egy párkapcsolat sem fog segíteni. Előbb próbálj önmagadban értékes lenni, jó esetben egy párkapcsolatban két kiegyensúlyozott ember találkozik. Ha a két fél valamilyen szinten nincs egyensúlyban egymással, akkor ennek előbb-utóbb úgyis szakítás lesz a vége. Aztán pedig nézd meg jól, hogy kire szánsz időt, türelmet, szeretetet. Nem várhatja el tőled senki, hogy olyanokkal foglalkozz, akik nem érdemlik meg, és neked sem kötelességed mindenkivel törődnöd. Persze egy határon belül lehet esélyt adni az embereknek, de nem adhatod magad mindenkinek, akiben csak egy minimális jót is látsz, ne osztogasd szét magad feleslegesen. És nem is menthetsz meg mindenkit, aki nem kér a segítségből, azon nem tudsz segíteni. Támogathatod őt, biztathatod, de a döntő lépés rajta múlik. Akarata ellenére nem tehetsz senkiért semmit, először neki kell belátnia, hogy egy bizonyos helyzetben neki kell változnia, és hogy neki kell megtennie a dolgok nehezebbik részét.

Igen, tudom, milyen érzés önértékelési problémákkal küzdeni, nálam ez annak idején az öngyűlöletig és a majdnem hányásig ment, szóval nem könnyű ezeken túllépni. Sajnálom, hogy nálad is jelentkeztek az ilyen gondok, de ki tudsz mászni a gödörből. Menni fog, csak hinned kell önmagadban. Persze, ezt mondani könnyű, meg azt sem tudod, hogyan kezdj neki, és ha gyerekkorban nem kaptad meg a mintát, akkor most fogalmad sincs, hogy hogyan értékeld reálisan magad. Először is csinálj apró, könnyen végrehajtható feladatokat, utána nehezebbeket, így fokról fokra megtanulod értékelni önmagad, büszke leszel önmagadra. Gondolj arra, hány olyan nő van, akinél többet érsz (mondjuk mert intelligensebb, szebb, humorosabb stb. vagy náluk). Az nagy baj, ha magadban keresed a hibát, nem minden esetben van okod erre. (Persze hiába TUDOD, hogy ugyanolyan jó vagy, mint mások, nehezen tudod ELHINNI, és ez nagy különbség.) Ráadásul azzal is keresztbe teszel magadnak, hogy magadba szuggerálod azt a programot, hogy "nem vagyok elég jó neki, biztosan el fog hagyni", és ezt végre is hajtod. Ha egyedül, társ nélkül nem vagy kiegyensúlyozott, akkor csak olyan fiúkat fogsz kifogni, akik szintén nem azok, és így a kapcsolat "defektes" lesz. És ne másokhoz mérd magad, mert akkor sosem leszel boldog. Tudd önmagad adni, ez a lényeg, és akkor te leszel a "tökéletes" valaki számára. Csak akkor leszel jó valakinek, ha te magad is el tudod hinni, hogy jó vagy.

Egyébként a szembemenés dolgot megbeszéltük, de azért vigyázz, én úgy szoktam csinálni, hogy azonnal leveszem a nőket a lábukról. Igaz, úgy, hogy kirúgom alóluk a lábat. Mondjuk sokat segítenél, ha adnál magadról használható személyleírást (fantomképet, kompromittáló házi videófelvételt stb. is elfogadok), elvégre mégsem rúghatom ki minden nő alól a lábat.