Meddig erdemes "tappogni-tattyogni langyos vizben" egy kapcsolatban?

Masfel eve vagyunk egyutt a parommal. Igaan nagy szerelem (volt) allando tisztelettel, szeretettel, szenvedellyel, turelemmel. Aztan valami kezdett valtozni, illetve lehet, hogy inkabb felszinre kerulni. NEha ha problemank volt kiakadtam, ugy adtam elo egybol hogy orditottam. Aztan megtanultam csendben, szepen emebr modjara kommunikalni. Azt vettem eszre, hogy a parom mig "szepen beszelek", mig turelmem van, aranyosan megprobalom megbeszelni a problemamat, addig meg sem szolal. Ugy erzem magam, mint aki a falnak beszel...nem tiszteletlen szoval ramnez ilyensmi, de azt mondja nincs mit mondjon ilyenkor, es nincs mit mondjon. En nem tudom ezt megerteni, hogy hogy letezik az, hogy "nincs mit mondjon"...tenyelg szepen probaltam beszelni vele nem szolt semmit. Annyira duhit mikor ilyen, hogy addig turazom magam, mig elsirom magam...ilyenkor rendszerint mar "muszajbol" is mond ket szot, e annyi, ilyenkor altalaban meg nem temaba vag, hanem menti ami mentheto. En nemtudok egyedul tenni, nemtudok egyedul kommunikalni a kapcsolatban. Ami nekem (s szerintem egyebkent minden) kapcsolatban elengedhetetlen...mondtam ezt neki is, o ugy erzi nem tehet errol. Eleg reg igyvan ez, mondtam neki, hogy gondolja at, es ha tud mondani valamit akkor szoljon. Azthiszem felunk kimondani, hogy VEGE...es szerintem nem is akarjuk kimondani mert szeretjuk egymast. Mit lehet tenni? mit tegyek? 19 evesek vagyunk...