Ha szeretek egy fiút, és úgy gondolok rá mint a jövőbeli partneremre, akkor is "paráznaságnak" számít bárminemű testi kapcsolat?

Nos, én is ateista vagyok, barátnőm pedig hívő, szóval kb ebben a helyzetben vagyok. Viszont én kibírok éveket is anélkül :D Sosem értettem miért olyan fontos a dugás maga. És én is úgy gondolom, hogy ha vége lesz, akkor nem lesz következő. Én vagyok az élő példa, hogy a hiperszuper-erkölcsösség nem hit kérdése :D Úgy döntöttünk, valahogy megoldjuk.

Ateista alatt fallibilista ateistát kell érteni, ami legalábbis az általam olvasott definíció szerint azt jelenti, hogy nem zárja ki teljesen Isten vagy istenségek létezését, de úgy gondolja, hogy az eddigi bizonyítékok nem erre utalnak. Ha elég egyértelmű empirikus bizonyítékot kapok, majd meggondolom magam.

Na most melyik? :D Mit csinálok, meg mit nem? :D

De amúgy neem, nem tetszik nekem ez az egész hívősdi, főleg az alárendeltség, olyan legendás bigott meg aztán pláne sose leszek. Túl önálló lusta individuum vagyok ahhoz. Aztán kitudja... tán lehet valami személyre szabott verzsönt kérni.

Kérdező: nálunk ez úgy van, ahogy már említettem: a puszta behatolás a kényes téma, a többi mehet, ahogy kedvünk tartja, de mivel szerencsére pont anélkül pont kibírnám, a semmit viszont mégse, mennyire egymásnak lettünk teremtve :D De rákeresett erre a részre a Bibliában, és ott volt ez a cucc a házasságtörésről meg a paráznaságról, ami hát enyhénszólva sem egyértelmű, pláne ha belekeverjük a pogányokat, szóval a legjobb ha mindig leellenőrzöd a forrásaid, nem pedig csak úgy elhiszed, amit más mond. Te életed, te utad.

Amúgy az ateizmus nem olyan alpári dolog, mint ahogy hangzik. "Hiszek" ugyan az evolúcióban, mégsem vakogok itt össze mindent az alfahímségről meg a magjaim elhintéséről. Úgy gondolom, nincs, aki vigyázzon rám, mégis minden nap újra felkelek. Úgy gondolom, egyszer tán nyomtalanul elmúlok, mégsem kezdek léha életbe minden mindegy alapon. Az igazi ateizmusnak mély értelme van, mégpedig az, hogy Istenek nélkül is lehet normális, boldog életet élni.

Egy részlet a kedvenc ilyen oldalamról ( [link]

" * III. definíció: Az ateizmus az a felfogás, amely Isten létezését hipotézisként kezeli, és elveti azzal, hogy Isten létezésére nincs bizonyíték. Nyitott marad azonban arra a lehetőségre, hogy később adódhat ilyen bizonyíték, s ekkor elfogadná Isten létezését.

A III. definíciót tekinthetjük az ún. fallibilista ateizmus meghatározásának. A fallibilista felfogás lényege, hogy amíg valami különleges dolog létezésére nem találunk bizonyítékot, addig abból a nullhipotézisből kell kiindulnunk, hogy a szóban forgó dolog nem létezik - mert ez a legegyszerűbb megoldás (s ez felel meg Occam borotvája elvének). A fallibilista ateista nem mondja, hogy Isten létezésére soha nem is lehet bizonyíték; csupán azt igyekszik kimutatni, hogy jelenleg ilyen bizonyíték nincsen.

Ha halála után az ilyen ateista Isten színe elé kerülne, azt mondaná neki: "Istenem! Nem adtál nekem elég bizonyítékot!", és beismerné, hogy tévedett. Ha viszont nem kerül Isten színe elé, akkor megállapítja (elvben), hogy hipotézise helyes volt: Isten tényleg nem létezik. A fallibilista sohasem állítja teljes bizonyossággal, hogy nincs Isten - de ezt tartja a legésszerűbb álláspontnak.

A fallibilista ateisták szívesen alkalmazzák a bizonyítás terhének érvét is. Eszerint, aki állít valamit, annak kell magára vállalnia a bizonyítás terhét. Ha a hívők azt állítják, hogy van Isten, akkor - figyelembe véve, hogy Isten meglehetősen különleges, egyáltalán nem nyilvánvaló dolog - bizonyítsák is be azt! Nem az ateistának kell tehát Isten nemlétezését bizonyítani, hanem fordítva. A fallibilisták továbbá kizárólag az empirikus módszert fogadják el a kérdés eldöntésére. Ha a teista azt mondja, hogy nemcsak érzéki észleleteken alapuló, empirikus tények vannak, hanem vannak "szellemi tények" vagy "transzcendens tények" is, ezt a fallibilista ateista nem fogadja el - arra fog hivatkozni, hogy ilyen tényeket még soha, senki nem mutatott ki.

A fallibilista ateisták hangsúlyozzák, hogy ők nyitottak arra nézve, hogy mit hoz a jövő. Végső soron nincs kizárva, hogy léteznek transzcendens tények, metafizikai realitások. Csak éppen az ateista a bizonyítottan megbízható empirikus módszer következetes alkalmazásával sem talált a világban semmit, ami erre utalna. Levonja tehát az ateista következtetést, de bármikor megváltoztatja álláspontját, ha az empirikus tények erre okot adnak."

Kész szakértője leszek lassan a témának, ha valakinek van kedve erről diskurálni, írhat nyugodtan :D