Ez normális? Véleményeket várok, hogy szerintetek?

Én egy fiatal lány vagyok 17éves hamarosan töltöm a 18-at úgyhogy mondhatnám azt is hogy 18. A barátom 22éves 2éve járunk. A kapcsolatunk elején iszonyatosan szerelmes voltam belé. De aztán ilyen "apróságok " miatt elmúlt az a hatalmas szerelem viszont még mindig tisztában vagyok vele, hogy nekem nem kell más pasi vele le tudnám élni az egész életemet. Ugyanakkor a barátom eleinte nem nagyon volt úgymond "hős" szerelmes ezért volt hogy rengetegszer megbántott de nem az hogy megcsalt mert soha nem csalt meg. Mára pedig már annyira szerelmes belém mint én belé annak idején és mindig mondja hogy nem akar elveszíteni és velem akarja leélni az életét gyereket vállalni stb.

Most pedig ha logikusan gondolkodok. A pasik de most tényleg nem mindegyik de a legtöbb megunja a párját egy idő után. És hogy valaki megcsaljon? Rögtön ott hagynám. De ez elkerülhető ha véget vetek ennek:S Vagy legalábbis nem megyek bele később olyanba hogy esküvő meg gyerek. Függeni valakitől? Egy gyerek teljes függőség! Azt tenne velem azután amit akarna hát nem? Én tanulni akarok és nagyon jó fizető állást szeretnék. Ő már nem tanul és nem is áll valami jól anyagilag ezét. De ez engem nem zavar egyáltalán mert mindig úgy gondoltam hogy én akarok önálló lenni és nekem legyen sok pénzem ne neki! Mert ez függőség lenne gyerek meg ha nem tanulok pénz se:S Jó most úgy hangzott nektek fogadjunk hogy akkor nem is szeretem őt! De szeretem és nem nem nincsenek lelki sebeim pasikkal kapcsolatban de szerintem lenne gyerekünk akárkivel is és benne van a pakliban hogy elhagyna később egy fiatal lányért:S Úgyhogy ez van. Nem tudom lehet nem is volt kérdés:D De azért várok valamit véleményt..:D