Lányok! Volt már, hogy egy párkapcsolat miatt elvesztettétek a barátaitokat?

Azért szerintem egy kiegyensúlyozott felnőtt embernek szüksége van párkapcsolatra, és baráti kapcsolatokra is. Az természetes, hogy a párod az első, és vele vagy a legtöbbet, de mellette a barátságokat is lehet ápolni, szinten tartani.

Gondoljatok bele: ha hirtelen vége a párkapcsolatnak, ki támogatna titeket, ha nincsen egy barátotok sem? Senki. Ha a párotokkal gondjaitok vannak, kinek a vállán tudnátok sírni?

Másrészt szerintem azok a barátságok szűnnek meg egy párkapcsolat mellett, amik nem igazi barátságok, hanem azt lehet rájuk mondani: jó viszony. Ha tényleg nagyon szeretsz emberként egy barátot, azt nem fogod elhanyagolni teljesen.

A másik, amit előttem is írtak. Az nagyon undorító! Velem is volt, hogy mikor egy "barátnőmnek" barátja lett, onnantól fokozatosan azt vettem észre, már nem is keres.

Mikor szakítottak, totál kétségbe esett, hogy senkije nincs, nincsenek barátai (párt is ezért kezdett újra keresni). Újra elővett engem, hogy menjünk ide-oda, mert "ráér".

Én meg hagytam a francba. Az igazi barátok nem úgy vesznek elő, majd tesznek megint félre, mint egy használt konyharuhát.

Akik lemorzsolódnak, azok nem barátok. Ilyen egyszerű a képlet.

Az egyik, ha nem a legjobb barátom tőlem nagyon távol él/dolgozik. Csak pár havonta találkozunk, mikor hazajön, persze amíg távol van szoktunk msnen, vagy szkájpin beszélgetni, ha ráér.

Na de a lényeg, hogy nem az az igaz barát aki hisztizik, vagy elhagy téged, ha keveset találkoztok. Hanem, akit nem kell folyamatosan pesztrálni, de mindig számíthatsz rá, ahogy ő is számíthat rád.

Mert ennyi erővel se munkahelyed, férjed és gyereked sem lehetne később, mert majd nem lesz időd a barátaidra. És tényleg nem lesz, csak ritkán, akinek ez nem elég az nem barát, csak együtt lógtatok és már mással teszi.

Dolgozd fel, ne legyél dedós. Nekem a barátnőm mindenki előtt van, aki ezt nem fogja fel, annak nincs helye az életemben.