Ha nincs már szerelem attól ugye érdemes folytatni?

Szia! Én 16 éves koromban jöttem össze az első barátommal, 5 évig tartott. 21 évesen már én is így éreztem magam, mint te. Nincs láng, de már túlságosan összeszoktunk, és nehéz elszakadni, mert amúgy minden jó. Olyanok voltunk, mint a nyugdíjasok, megszokás volt az egész, de emellett persze jó is. Sokan mondták, hogy elsővel maradni nem szerencsés, még kell a tapasztalat, stb. De a legnagyobb tapasztalat valójában az a kapcsolatom volt. Sokat tanultam belőle. Én hoztam fel, hogy legyen vége, mert megtetszett komolyabban egy másik srác. Akkor realizálódott bennem, hogy ez nem egészséges, és már rég vége bennem a szerelemnek. Választhattam, hogy maradok-e egy emberrel, akivel évek óta jól kijövök, vagy azt mondom, elég volt, nehéz lesz, de kezdek egy új életet. Nem tudtam tovább maradni, mert megfojtott az egész, menni akartam, és fiatal lenni, érezni. Azzal a sráccal nem jött össze, és meg kellett tanulnom egyedül lenni. Az a szakasz volt, amikor a legtöbbet tanultam magamról, és nehéz volt, de megérte. Hosszú kapcsolat után a legnagyobb nehézség újra egyedül lenni, és megtanulni, hogyan érezd magadat úgy is teljesnek. Most vagyok együtt a második barátommal azóta, de imádom, egy új világot mutatott nekem, sok élményt szereztem, és ha nem lépem meg anno a lépést, sokkal szegényebb lennék. Nehéz lépni, de ha bezársz egy ajtót, nyílik egy másik. Én mertem, és nyertem.

A legfontosabb, hogy magadban tisztázd, mit akarsz az élettől! Van aki igényli az élményeket, más pedig többre értékeli, ha van egy megértő társa. Gondold át mit jelent neked a szerelem, mennyire fontos, mi fontos. És ha megvan, hogy mit akarsz, akkor ne félj lépni, mert az életed a te kezedben van. Sajnos azt is el kell fogadni, hogy ha belelépsz egy másik kapcsolatba, az se lesz tökéletes, de amíg az, addig élvezni kell. Én mindenkinek csak azt ajánlom, tegye, amit igazán szeretne, a fájdalom meg néha együtt jár a döntésekkel, és muszáj átélni.