Srácok, lehet ilyet "erőltetni"?

Fél éve vagyok együtt a barátommal, én 22 éves vagyok, ő 25 éves. Nagyon zavar, ahogyan viselkedik velem, sok mindent hiányolok.

Soha nem dicsér, ha meg csinos vagyok, soha nem bókol, pedig még idegenek is megjegyzik, hogy szép a szemem (tényleg az). Nem fogja meg a kezem az utcán, nem is karol belém. Hozzám sem ér. Persze nem azt szeretném, hogy folyton "egymás szájában" legyünk, de néha egy-egy érintés jól esne az utcán is. Nem csókol meg, csak szájrapuszi, az is csak elbúcsúzáskor.

Ha kettesben vagyunk, a helyzet ugyanez. Soha semmit nem mond az érzéseiről, soha sem mondja, hogy hiányoztam, semmit. Ha telefonban elköszön, akkor is "szia", és kész.

Ha én beszélek neki az érzéseimről, szóban vagy írásban, nem reagál rá, kicsit talán zavarja is.

Ha vele vagyok, nagyon nagyon gyakran azt érzem, hogy mintha pontosan egy fiú haverjával lenne, mintha egy fiú haverja lennék, akivel jól érzi magát, semmi más. Egyedül a szex, és a petting teszi világossá, hogy nőnek is tekint. Egyébként elköszönéskor átölel, és ad egy szájrapuszit, de ennyi.

Ő azt mondja, ilyen típus, és férfiként nem tudja, és akarja kimutatni az érzéseit. Másoknál ez hogy van? Jobb, ha elfogadom így, és nem erőltetem a változást? (Nem volt még más komolyabb kapcsolatom.)

Nem azt mondom, hogy ömlengjen nekem az érzéseiről, de olyan rossz, vagy kellemetlen dolog lenne a barátnővel kézenfogva sétálni, és átölelni néha?