Most, már 27 évesen, miért nem vágyom komoly kapcsolatra?

Lehet kicsit elcsépeltnek, esetleg debilnek hangzik a fenti kérdés, de tényleg ez foglalkoztat, így 27 évesen.

Mostanra már a többedik fél-másfél éves kapcsolatomon vagyok túl (nem beszélve a jó pár kalandról), és minden kapcsolatnak van egy olyan pontja, amikor megrettenek, hogy úr isten, mi lesz most, hogyan tovább? A nő többet akar... gyűrű, eljegyzés, összeköltözés, stb. Hozzá kell tennem, h már többször éltem pár hónapon keresztül élettársi kapcsolatban. De a vége mindig az lett, hogy úgy éreztem, nem kapok levegőt, megfojt az összezártság, megfulladok. Így kénytelen-kelletlen mindig dobtam is a csajt. A legtöbb esetben nem a lányokkal volt a gond, mert jól néztek ki, viszonylag odaadóak is voltak, csak mindig egyre jobban zavart az elkötelezettség, a törődés kényszere, a "gyerekveszély", az anyagiak, vagyis a független kassza megingása.

Pedig még csak azt sem mondhatom, h sülve-főve együtt voltunk, mert én este 7-8-ig dolgozom, utána konditerem, majd 10 körül hazaérek, és volt kb. 2 óránk az aktuális párommal, majd hajnalban kelés. A hétvége persze közös volt.

Szerintetek "gáz", h ennyi idősen brutál módon félek egy komoly kapcsolattól, az elköteleződéstől? Ha beletekintek a jövőbe, akkor is azt látom, h nem szeretném lekötni magam, ha úgy akarom, akkor mindig felcsíphessek egy fiatal csajszit.