Most, már 27 évesen, miért nem vágyom komoly kapcsolatra?

Ugyanez van velem is, csak lányba, hogy félek és rám tör a fuldoklás, hogy esetleg a másik komolyabbat akar, meg hosszútávra tervez, meg én gyereket még jó sokáig, de talán egyáltalán nem akarok majd. Bár én még csak 20 éves vagyok, de az átlag csajok azért szeretnének gyereket, engem meg a hideg ráz, pedig dolgoztam is gyerekekkel, szeretem is őket, de nem akarok szülni és nem otthonra. :D

Én nem tudok egy helyben maradni helyileg sem, jövőre a 3. városba fogok menni, meg aztán később 1-2 év külföld tuti, meg hivatást akarok. Egyszerűen az élet egyik területén sem bírom a kötöttségeket, és szabályosan fuldoklok a házasság meg gyerek gondolattól!

Közben meg jól is esne egy bizonyos szintig h ott legyen valaki. De én még lehet, hogy változom. 20/L

22:57 vagyok

Én már felvilágosítottam szüleimet, hogy 30 éves korom elött nem fogok szülni. És per/pill nálam sincs kilátásban komoly kapcsolat, sőt eddigi kapcsolataimat, sem mondanám annyira komolynak.

Ők már beletörődtek, hogy ilyen vagyok.

Miattuk, még ha akarnék se tudnék megváltozni...persze elhiszem anyukád miatt/korod miatt, mindenki ezt várja el tőled és gondolom már te is érzed, hogy ideje lenne. De amire nem vágysz, azt nem lehet eröltetni.

És ki tudja, lehet besétál az életedbe valaki aki felborít mindent és másra sem vágysz csak egy boldog családra...Az életben minden megtörténhet! Ne csüggedj!;)

Akkor szerelemre se vágysz, családra se, feleségre se?

Igazából te pontosan tudod mit akarsz és mi az amit semmiképp sem. Sebet is kaptál még inkább ockodsz ezektől a dolgoktól.

Szóval szerintem fogadd el az életet amit választottál. Vagy változtass, ha ürességet érzel, de akkor persze nyitottnak kell lenned.

23:06 vok h

Pasiknak abból a szempontból jobb, h még később is meggondolhatod ha gyereket akarsz, szóval nem para a dolog.

Ja, Owen Wilsonnak-aki 42 éves-, csak pár hónapja született kisfia. És most szakított a baránőjével... Pont ezek miatta, amiket írtál: [link]

Egyszerűen ha valakinek ez nem megy, nem akarja, ne tegye csak azért, mert ez a környezet elvárása, ne külső nyomásra legyen ez. Ráadásul ő már 42 éves, nem "gyermeteg".

Nem kell ráerőltetni másra, h minek kellene szükségét éreznie, mert abból jó biztos nem lesz. Van aki mégis kényszerből gyereket nevel, aztán körül lehet nézni, hogy bánik vele, akkor az minek is csinált gyereket? És mitől különb, mint az aki fel meri vállalni magát?