Mit tegyek? Megcsaljam vagy ne?

Muszáj kiírnom magamból. Előre is bocs, mert hosszú lesz.Szóval adott egy 25 éves férfi és egy 23 nő/lány, ahogy tetszik. Másfél éve vagyunk együtt. Tényleg ennyire még sosem szerettem embert, azt hittem ő vele le tudnám élni az életem, pedig volt már hosszú kapcsolatom előtte. Csakhogy szociofób: nem szeret emberekkel együtt lenni, újakat megismerni, ez érvényes a családomra és a barátaimra is. Próbáltam segíteni, de nem megy. Pszichológushoz nem megy. Aztán féléve nem ért hozzám, heti egyszer ha találkoztunk, pedig belefért volna több is, de mondom türelmes vagyok, segítek. Nem vette fel a telefont sokszor, meg kell a privát szféra duma, de ha bajban voltam, mindig számíthattam rá. Ez az ingás viszont nagyon megviselt. A harmadik szereplő sem egy kis piskóta. Már egy éve ismerem. Az első perctől kezdve vonzódom hozzá, de tudatosan kerültem a társaságát az elején, mert valami megmozdult bent. Aztán szépen le is épült. Nem akartam tőle semmit. 35 éves, gyakorlatilag marihuánafüggő, de felesége, gyereke, családja nincsen meg barátnője sem, csak próbálkozások, viszont nagyon odaadó. Múlt héten szerdán a barátom elmondta egy hosszas beszélgetés után, hogy nem érez irántam szenvedélyt. Erre el kezdtem a nála levő cuccaimat összeszedni, hogy én ezt így nem akarom folytatni. Erre nem engedte. Azt akarta, maradjak. Zokogott. Én meg csak álltam, tehetetlenül. Végül maradtam. Másnap együtt voltunk, nem mentem dolgozni és együtt főztünk, de nagyon fájt, amit mondott továbbra is. Pénteken elmentem az egyik barátnőm szülinapjára. Eléggé össze voltam roppanva. Próbáltak vigasztalni, de nem ment. A konyhába kimentem egy pohár vízért, és ott volt a "csábító" is. Beszélgettünk, mondtam neki, mi a helyzet. Teljesen össze voltam törve. Kitöltött négy fényt. Nem vaygok nagyivó, de ez sok volt. Szédültem. Aztán a következő pillanatban megcsókolt. Nem tudtam, mit tenni. Este aztán hamar eljöttem,haza akart kísérni, de nem engedtem. Közben felhívtam a barátomat vagy nem tudom, hogy is hívjam, hogy merre van, mert nagyon fáj, amit mondott. Elém jött, ugyanolyan volt, mint másfél éve. Hazakísért. Akkor úgy éreztem, VÉGRE! Mivel anyukám nálam aludt aznap este, mert másnap tanfolyamja volt, ezért nem jött fel. Másnap jött az sms a csábítótól. Kedves, figyelmes dolog, de semmi extra. Visszaírtam neki, de mintha csak egy barát lenne. Este a barátommal elmentünk kirándulni a Széchenyi-hegyre, mondtam neki, milyen jó, hogy együtt vagyunk. A kezem nem fogta meg, visszafele pedig ültünk egymás mellett, mint két lator. A villamoson kijelentette, ő most hazamegy aludni. Fáradt. Erre kiakadtam: kértem, mondja mi van, én ezt így nem bírom. Azt mondta, vagyis ez volt az értelme, hogy mégis szeret, de kell a privát szféra. Oké. Tegnap elmentünk a Duna-kanyarba.Minden ritka jól sikerült, de este megint külön aludtunk. Még haza sem kísért, helyette elment pizzát venni egyedül, mert barátai nincsenek. Ekkor sírva felhívtam a csábítót, akivel végigbeszéltük az éjjelt. ma találkozom vele. Közben beszéltem a barátommal is, aki azt mondta, nem is gondolja, hogy nekem ennyire fontos, hogy együtt aludjunk. Ma este viszont itt lesz nálam a csábító. Nem tudom, hol a határ, nem tudom, van barátom vagy sem, vagy igazából mit is akarok, mire vágyom.

Várom a tanácsokat, nagyon kéne...