Megcsaljam a vőlegényem, h bizonyosságot szerezzek?

Kapsz majd hideget-meleget, és meg is érdemled.

A házasság akkor jó ötlet, ha megtaláltad azt a férfit, akivel életed végéig boldog leszel.

Fordítva nem megy, hogy te most csakazértis férjhez mész, és keresel valami balekot, aki elvesz.

Még nem mentél hozzá, de már félre akarsz lépni, és máshoz vonzódsz.

Ez úgy lenne helyes, ha otthagynád a vőlegényed, és kimennél külföldre a másik hapsihoz. Ha összejön a dolog, egy év múlva vállaltok közös gyereket. Neki nem kell papír, és akkor mi van??

Nem ragasztó az. Még simán otthagyhat, kirakhat, létezik a válás is. Papír nélkül pedig lehettek életetek végéig együtt boldogan, egy családként.

Nagyobb rá az esélyed, hogy a külföldi hapsi mégis elvesz, mint az, hogy hűséges maradsz életed végégig a leendő férjedhez.

Tegyél vele jót, és hagyd el.

A racionális és irracionális konfliktusa......

Ha a testedre hallgatsz....

Ha az eszedre.....

Döntened neked kell! Mi a jobb a gyerekednek, a lelkednek,no és a testednek....

JAJ! Ettől a "kettőből összegyúrnám a tökéletest" szövegtől kivert a víz... 32 évesen még nagyon nem állsz készen sem a házasságra, sem a családra. Neked még tovább kell kavarni a zavarosban, mert ez így nem lesz élet. Ha most hozzámész egy balekhoz, szülsz egy-két gyereket neki, majd akkor jössz rá, hogy rosszul döntöttél, akkor szerinted mennyit ártasz majd azoknak a gyerekeknek??? Nem leszel képes felnevelni őket nyugodt családi légkörben, és ugyanolyan bizonytalan roncsokat faragsz majd belőlük, mint amilyen te vagy most! NE CSINÁLD!

Előbb nőjj fel, érj meg arra, amit szeretnél. Ne legyél önző! Az oké, hogy TE ezt és ezt és ezt akarod (gyerek, család, stb.), de azért ennél nézzél már tovább is! Mi lesz később? Már most másik faszin jár az agyad, akkor miből gondolod, hogy a házasélet menni fog?

A másik paliról: a testi vonzalomra meg az "izgi" faktorra szintén nem lehet családot alapozni. Oda kiegyensúlyozott érzelmi háttér kell, mert különben az se fog sokáig tartani. Ráadásul a pali éppen annyira határozatlannak tűnik, mint te, és már bebizonyosodott, hogy érzelmileg sincsen a toppon (válás). Ilyen férfit képzelsz el a gyerekeid apjaként? Vagy olyat, mint a másik, akit már most sem vagy képes tisztelni?

Sürgősen add vissza azt a gyűrűt és először rendezd le magadban az érzelmi tényezőt, gondold végig, hogy mit vársz az élettől, mindenféle önzés és "muszájok" nélkül! Legyél végre felnőtt nő, ami a korodhoz illik! Utána majd belevetheted magad a férfiak tengerébe...

Smartguy86-tal pár ponton értek egyet, viszont semmi joga nem volt ilyen csúnyán lehurrogni a kérdezőt.

Ez a "Legyél végre felnőtt nő, ami a korodhoz illik!" felcsattanással egyáltalán nem vagyok közös nevezőn.

Aki egy kicsit is tájékozottabb, tudja, hogy nem kor függvénye az érettség.

És a párkapcsolathoz, vagy házassághoz való érettség nem hiszem, hogy összefüggne azzal, hogy élete más színterein

ne tudna felnőtt módjára, FELELŐSSÉGTELJESEN gondolkodni. (pl munka, tanulás, barátság)

Kedves Kérdező!

Semmi jogom feletted pálcát törni és nem is ez a célom. (Hiszen én is csak egy emberi lény vagyok a sok közül, tehát

gyarló és esendő - ami nem azt jelenti, hogy egyetértek egy esetleges félrelépéssel pl.)

Először is, amin nagyon megütköztem, ahogyan a jelenlegi vőlegényedről írsz: "olyan kis szürke hétköznapi emberke".

Még össze sem házasodtatok, de már olyan kiábrándultan, kiégetten jellemzed őt.

(nem ismerlek, de feltételezni merem, lehet, nem is voltál belé szerelmes korábban sem)

A másik ilyen szembetűnő rész: "Az egyiket a szememmel, a fizikai valómmal szerettem, a másikat pedig inkább az eszemmel."

Ne haragudj, nem bántásképpen: de hogyan lehet valakit az eszünkkel szeretni?!

Felteszem, sehogy.

Ami fontos, tedd azt, amit a megérzésed mond.

Azaz, nagy ívben ne érdekeljen, hogy 32 vagy (még bőven fiatal vagy ennyi idősen!!).

Hagyd ezt az embert, akivel már most nem vagy boldog. (Ha az lennél nem dilemmáznál rajta, hogy megcsald-e.)

Ha egy kicsit is tisztelted és szeretted (emberileg) valaha is, megteszed. Nem hülyíted tovább.

Mert sajnos, jelenleg azt teszed.

A jóképű, külföldön élő lovagoddal tegyél egy próbát, s ha nem jönne össze, még mindig előtted áll egy egész élet!!

NE a társadalmi elvárásokkal foglalkozz és ne valld ezeket sajátodnak (ne hidd, hogy

32 vagy, igenis, le kell horgonyoznod, megházasodni, gyerekeket szülni) mert így teszed majd önmagadat nagyon boldogtalanná,

a boldogságát házasságon kívül kereső feleséggé (és anyává).

Mert nem a saját vágyaid után mész, hanem mások elvárásainak akarsz megfelelni. Ez a legnagyobb hülyeség,

amit az életeddel tehetsz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Inkább még most jöjj rá, hogy nem tudsz tovább így élni, vele..

és rúgj fel egy eljegyzést, mint később a férjed és a majdani gyerekeid életét is!!

Mert akkor már nem "csak" egy ember fog miattad szenvedni!!!!

Ez a Te életed, éld úgy, ahogy szeretnéd!!

De lehetőleg, ne másokon átgázolva.

Épp azért írtam, hogy viselkedjen a korához méltóan, mert tudom, hogy nem a kor függvénye, hogy valaki mennyire érett. 32 évesen még mindig a tinédzserkorszakát éli...

Abban viszont nagyon is egyet kell értenem, hogy hogy lehet így beszélni a vőlegényről?? Szürke hétköznapi ember? Ez mutatja meg a leginkább, hogy a kérdező abszolút nem tiszteli a leendő férjét! Hogy lehet olyan férfivel összeházasodni, akit nem tudsz tisztelni? Milyen családmintát fogsz így mutatni a gyerekeknek? Hogy te leszel az erős nő, aki a világot a hátán hordja, a férjecske meg a papucs, aki otthon ül és nézi a TV-t? Milyen személyisége lesz azoknak a gyerekeknek így?

Utolsónak: ebből kifolyólag én nem ajánlanám a kérdezőnek, hogy maradjon a vőlegényével. NE maradjon! Mert nem lesznek boldogok, és egy egész család életét teszi tönkre.

k4lm0p1r1n

Nem csak női k.rvák léteznek.Már bocs.

Sztereotipizálás = beszűkült látásmód. Grat!

Smartguy86

Ne haragudj, de ellentmondásokon lovagolsz.

Miért kérsz (utasítasz) valakit olyanra, amire nem képes. Legalábbis életének ezen színterén, ebben a periódusban nem.

Illetőleg ugyanazt írtad le másodjára, amit én elsőre, csupán más szavakkal és erélyesebben,

már-már felszólítva a kérdezőt: "NE maradjon! Mert nem lesznek boldogok, és egy egész család életét teszi tönkre." = Inkább még most(...)

rúgj fel egy eljegyzést, mint később a férjed és a majdani gyerekeid életét is!! << az én fentebbi véleményem.

Pontosan azért írtam 09:02-kor, hogy hallgasson a megérzéseire, és inkább próbálja meg a szerencséjét

a külhonban élő férfival, mert a vőlegényéhez nem tud ragaszkodni.

Felesleges kioktatnod és "leordítanod" újfent szegény kérdezőt, éppen elég neki a saját helyzete most.

Feltételezem, nem azért tette fel a kérdését, mert megvetést és leordítást várt,

hanem normális, humánus hangnemben leírt válaszokat.

Senkik nem vagyunk ahhoz, hogy ítélkezzünk bárki felett!!

Annak a szerencsétlen beszűkült társadalmi elvárásmintának akar megfelelni szegény kérdező,

(hogy 30 felett a nő már legyen anya és feleség) amit Te is szajkózol egyfolytában, kedves Smartguy86 .

Ha valaki nem képes legbelül a megállapodásra, mert kétségei vannak, minek kellene belehajszolni egy házasságba?!

Ui.: Kérdező, nem akarlak megbántani, de ha a rágódásod ellenére hozzámész a szürke emberedhez és közben félremenegetsz, bár minden jogod megvan hozzá (mert a Te életed), de a saját életedet fogod megbonyolítani.