Bizonyítás, vagy bizonyosság?

Beleszerettem a kolléganőmbe. Fülig szerelmes vagyok bele, amit be is vallottam neki. Állítása szerint tetszem neki és szeret velem lenni, de őszintén az érzéseiről nem tud beszélni a munkahelyi környezet feszélyezettsége miatt. Megbeszéltük, az első randiig ez így is marad. A problémám az, hogy míg ő látszólag könnyen és kínosan ügyel arra, hogy nehogy összehozzanak minket a kollégák (ugyanis ő férjezett), addig én majd megőrülök érte (én pedig nős vagyok)! Folyton keresem telefonon, sms-ben és állítása szerint ez őt nem zavarja, míg ő nem nagyon keres. Ez érthető is részben, hisz ha otthon van, csak a férjével és a gyerekekkel kell foglalkoznia. A kérdésem az lenne, hogy mit tanácsoltok?! Lassú víz partot mos elven, ne sürgessem a dolgokat, hisz nagyon nehéz így kapcsolatot indítani és hagyni kell időt neki átgondolni mit is érez, vagy bizonyítsam tovább, hogy mennyire szeretem próbáljam meg rábírni az érzelmei mihamarabbi megvallására?

(Én nagyon belezúgtam, míg tőle semmi konkrétat nem hallottam, csak hogy kedvel és tetszem neki. Lehet ebből valami? Létezik, hogy egy nő ennyire visszafojtsa az érzéseit?)