Jól teszem hogy szakítani akarok? Majdnem 4 éves kapcsolat.19L

23:14 vagyok, látom ellentmondó véleményeket kapsz.

Akkor elmondom a saját példámat. Nekem is volt olyan barátom, aki már ha felhívtam telefonom egy nap egyszer, bezzeg más nőkkel (persze csak barátok) órákig beszélgetett. Ő is arra hivatkozott, a férfiak ilyenek, szükségük van a szabadságra, stb. Én ebbe nagy nehezen bele is nyugodtam.

Akkor láttam csak, milyen hülye voltam, miután végleg megromlott a kapcsolatunk, szakítottunk és megismerkedtem a párommal. Rá aztán nem lehet mondani, hogy nem lenne férfias, mégis imád velem lenni, ha dolgozik, többször is felhív, hogy szeret, én vagyok neki az első, mindig együtt megyünk szórakozni, nem hogy magával visz, hanem nélkülem nem is megy. Pedig nem tartom vissza, ha valahova nincs kedvem menni, küldöm is, hogy menjen a barátaival, de nem.

Ennyit arról, hogy minden pasi egyforma. :)

Annyi az egész, hogy hozzánk hasonló természetűt kell választani.

ma 00:11

Igen, ezzel egyetértek, csak nekem annyira úgy jött le a kérdésből, hogy ez már mindennapos és már eléggé megromlott a kapcsolat.

Ha valakinek csak rossz napja van néha, vagy egyedül akar lenni, természetes, hogy ezért nem kell rögtön szakítani.

De ha már nincs meg az igény valamelyik részéről a másik társaságára, ha nyűg a nyakán, ha mindenre van ideje, csak rá nem, ha folyamatosan rajta tölti ki a haragját, ha már nincs meg a kölcsönös szeretet, tisztelet, meg az, hogy számíthatunk a másikra, az már elég rossz jel.

Ha csak pillanatnyi haragból íródott a kérdés egy átmeneti probléma miatt, akkor túlzás lenne szakítani, de ha tartós a helyzet, akkor lehet, hogy jobb lenne.