Hisztek abban, hogy a szakítás megoldhatja a problémáitokat?

Tehát:

A barátnőm nem szeret, nem is érzem, hogy szeret, meg mondta is.

Nem elmúlt, hanem azt mondta, hogy ez neki még nem alakult ki (9 hónapja járunk btw). A kapcsolat egyébként így is indult, hogy ő még szerelmes nem volt, akkor vártam, és a kapcsolatunk közepe táján nagyon jó volt, éreztem, hogy szeret, akkor minden flottul ment, csak bezavartak bizonyos dolgok, hullámvölgybe kerültünk, azóta nem tudunk kijönni ebből.

Én ezt már nem bírom tovább. Nézem mások kapcsolatait, és fáj, hogy nekem miért nem lehet ilyen.

Már nem érzem azt sem, hogy nem akarok másra nézni, mert barátnőm van. Egyszerűen megnézek más lányokat is, pedig régen nem tettem (a kapcsolatunk elején-közepén).

Viszont azt tudom, hogy nagyon szeretném, ha jól működne a kapcsolat. Bármit hajlandó vagyok megtenni, hogy jó legyen az egész.

Azt mondta nővérem, hogy mondjam el a lánynak, hogy mit érzek, ne várjak tovább, vessem fel a szakítást, és ha azt mondja, hogy "ok", akkor jobb is, hogy ott hagytam. Viszont ha igazából szeret, csak nem tud róla, akkor a szakítás miatt rádöbbenhet, hogy valóban szeret.

Ezt hogy lehetne megoldani?

Ha szakítok is vele.. de ő össze akar velem jönni újra, akkor én EGYBŐL belemennék, mert nem azért szakítok, mert nem szeretem, hanem mert már más opciót nem látok..annyi mindent megpróbáltam már.

Viszont attól félek, hogyha mégis vannak ilyen rejtett érzései, csak ez esetlegesen később jönne ki, én meg szakítok vele, akkor nem mer többet lépni, és én egy "lezárt akta" leszek, amit többet nem nyit ki.

Remélem nagyjából érthetően fogalmaztam.

A lány 20 éves, tehát nem "tiniszerelemről" van szó, mi komolyra terveztünk anno.