Segítsen valaki. Pár megnyugtató mondat is elég?

Az a helyzet, hogy mostanában már-már depressziós vagyok. Sírógörcsök jönnek rám, ha arra gondolok hogy a hónap végére minden vizsgámat teljesítenem kell ahhoz, hogy tovább lépjek az életben, és mehessek dolgozni. Épp a 22-t töltöttem, és ha minden jól menne, most nyáron már letudnám az összes vizsgámat, és még egy nyelvvizsga választana el attól, hogy kilépjek az életbe és dolgozzak. Nagy szükségem lenne már rá. A családi hátterem nagyon sz*r. Apám iszik. Jól élhetnénk, lehetne félretett pénzünk, de apám havi szinten 60-80 ezer ft-ot elkölt cigire, alkolholra, megkeseríti az életünket, nem akarok már otthon élni. Barátom pedig jövőre úgy tervezi, hogy összeköltözünk, csak az a baj, hogy anyagilag mindent ő nyújt. Ő vesz meg poharaktól kezdve szőnyegen át a bútorig mindent, és annyira frusztrál, hogy nincs egy kanyim sem! Pedig úgy terveztem, hogy háromnegyed év alatt összegyűjtök annyit, ami legalább 2 helyiség berendezésére elég. Sokkal jobban érezném magam, ha én is tennék hozzá valamit anyagilag. De igy?? Van 3 olyan tárgyam, amin nagyon nehéz, és attól félek hogyha ezek a vizsgák nem sikerülnek, akkor csúszok egy fél évet, ami azt jelenti, hogy normális munkám csak jövőre nyáron lehetne. Annyira ideges vagyok, elhanyagolom magamat is, de ez már a legkisebb gondom.

Nemtudom mire volna szükségem, talán pár jó szóra, hogy tartsak még ki 3 hétig, és adjak bele mindent, hogy sikerüljön már végeznem. Annyit gondolkozom a jövőn, és annyira szeretnék már mást csinálni, és nem tanulni.

Köszönöm ha elolvastad és válaszolsz!