Élt már valaki borderline személyiségzavarossal? Hogy bírta?

Magamra ismerek a válaszaitokban. :DD Vicces, és szar nagyon.

én is ebben a betegségben szenvedek, és annyira felidegesítem magam MINDIG minden dolgon, amitől úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok...

én élni nem éltem senkivel aki ilyen volt, de nálam 17 éves koromban diagnosztizálták a betegséget és mégis ember lett belőlem. :D néhány havonta vannak mélypontjaim de nem kéne azt gondolnotok h az ilyen ember annyira más mint ti. :) ha ilyen ismerősötök van akkor küldjétek orvoshoz mert antidepresszánssal gyógyítható.

Gyűlölöm az egész szart, mert nincs rendes életem a betegség miatt. Elegem van mindenből és mindenkiből. A barátom lassan elhagy a baromságaim miatt. Értsétek meg ez nem akkor jön ránk, mikor kedvünk szottyan arra, hogy kicsesszünk valakivel, akit ráadásul még szeretünk is, hanem elborítja az agyat ez a feszült állapot, végigfut az egész testen és csak dühöngeni szeretnénk. Legalábbis én. És igazából saját magam gerjesztem a feszültséget a fejembe.

Nekem volt ilyen barátnőm(mármint barát-barátnő,amolyan legjobb barátnőféle).1évet adtam neki a változásra,de csak rosszabb lett.Mindig mindentől jól volt,csak ne kelljen neki 1 papírt se megmozdítani,a szüleitől kezdve az összes ismerősén át-velem együtt,mindenkit kihasznált.Állandóan piált esténként mert nem tudott elaludni,fűvel fával összefeküdt,közbe meg azt mondtamszar a szex,mer asszexuális a sok gyógyszerétől.Közben meg,aki ránézett,arra rákattant,rácuppant.Ha nem kapott sms-t már öngyilkossággal fenyegetőzött,volt h éjjel mikor 39fokos lázam volt is el kellett hozzá mennem,mer fenyegetőzött,és csak én voltam a barátja.Túl sokáig tűrtem,végül felmondtam a 0-24ig tartó szolgálatot.Nem lehet megmenteni.30éves korra elvileg elmúlik,de sokaknál nem.Ő életképtelen,szintén se önálló gondolat,és döntésképtelenség.Mint egy retartdált.És k*rva szemét volt,ha valami nem tetszett.Nagyon ügyesen csinálta,programszerűen,hogy mindenkiben bűntudatot keltsen.Sikerült karácsony előtt kibékülnünk,de megmondtam,h nem fogok hozzá rohangálni,néha msn és havi max 1 találkozó,de inkább az sem,mert kikészít msn-en is.Mindenkire féltékeny,minden az ő hibája,egy papírt nem mozdít meg saját maga javítása érdekében.Hát ilyenek.Magányosak,mindeni elhagyja őket a lehetetlen viselkedésük miatt.Nagyon tudnak gyűlölni bárkit,szeretni igazán kevésbé,mert náluk a szeretet-szerelem is csak egy hullám,egy tartoznivágyás.Sokat tudnék mesélni.Imádják magukat fontosnak érezni,és ez a cél minden kapcsolatukban,hogy ők legyenek a másik számára az elsők,nem érdekli őket,hogy másoknak van élete,munkája,iskolja,családja,más barátai(na ezt meg főleg nem bírják elviselni),ha valaki a saját fontos dolgait előrébb teszi mint őket,na akkor már megy a b*sztatás,az ocsmány beszéd,fenyegetőzés stb..És most legutoljára msn-en azt írta,mikor én nem voltam gépnél-ugyanis vizsgaidőszak van!!!úgy néz ki elbúcsúzott,törölte magát iwiw-ről stb.Na ebből is azt várta,hogy rohanjak hozzá.Én makacs rák vagyok,soha többé nem veszem fel újra vele a kapcsolatot.A majdnem 1év amit barátság nélkül,kapcsolat nélkül töltöttünk,teljesen rendbe hozta az életem,még egyszer nem esem abba a hibába,hogy miatta elrontom a dolgaim.Végre sikerült rendbehozni az életem,nem hagyhatom,hogy megint leszívjon.Ki tudja mit tett magával,én nem tudok rajta segíteni..sajnos.Bár tudnék,de nem lehetek mindig ott vele.Most asziszem kivágta maga alatt az utolsó fadeszkát is,amin a kapcsolatunk állt.

Hű, az utolsó válaszoló aztán nagyon ideges! Szívből remélem, hogy már rendeződött a helyzeted. Együtt érzek veled, bár nekem az édesanyám lehet ilyen borderline-os. Biztos nem vagyok benne, mert nincs orvosi képesítésem, csak a viselkedése alapján tudom leszűrni. Nála italozás nincs, ellenben csokievés van...sokszor még rendes étel helyett is azt eszi. Mindig van több tábla az asztalán, azt mondja, nem tud nélküle élni. Viccesen hangozhat, de valójában elég kellemetlen. Hízik is tőle, de csak a hasa, alapvetően vékony. Sportolni nem jár. Az italt mélyen elítéli, meg a homoszexuálisokat is...rasszista kijelentései is voltak egy időben, de mivel nálam nem talált fogadófélre, azokat mára abbahagyta. Az alapvető viselkedése viszont nem változott, nálam is a lelki szemetesláda szerepet viszi gyerekkorom óta. A húgommal egymás ellen hangolt minket, és így még kiskorunkban megromlott a húgommal a kapcsolat, aki azóta depressziós tüneteket produkál. Hozzá sem lehet már közel kerülni. Én szorongós vagyok a családi légkör miatt, de kezeltettem, és mivel a párom egy nagyon jó ember, az is sokat segít. Így ronthatja el a kezeletlen borderline anya az egész családját (persze ehhez nem árt egy szintén személyiségzavaros, mondjuk nárcisztikus férj neki, amilyen az én apám). Anyám azt mondja, neki nincsen semmi baja. Nem ő tehet róla, ha probléma adódik, hanem én, vagy húgom, mindig attól függően, kit lát éppen sebezhetőbbnek vagy hol látja magának a kiskaput. Küldtem orvoshoz, de nem akar menni...Aki ezt olvassa, és szintén borderline-os, és elmegy orvoshoz, annak innen üzenem, hogy áldja meg az ég, sokat segít vele!:)

Nekem 29 éves volt a barátnőm és nála nagyon jelen voltak a tünetek. Bár nem látta pszichológus, de a DSM-IV 9 critériumából 7 ráillett (a maradék kettőhöz őt is meg kellene kérdezni) és már 5-től borderlinenak minősül. Meghát teljesen hasonló élményeim voltak vele, mint azoknak az embereknek akik diagnosztizált BPD-el éltek együtt. 2 év után elhagytam, persze akkor már volt valaki más is az életében ezért hagyta csak amúgy bármikor szakítani akartam jött a lelki zsarolás, sírás, öngyilkossággal fenyegetőzés, stb. Szóval vége lett aztán 2 nap múlva már kapcsolatban is volt... Aki nagyon szereti és annak ellenére, hogy gyakorlatilag feláldozza magát érte és vele marad az arra is gondoljon, hogy nem csak magának, de a családjának és a leendő gyerekeinek az életét is tönkreteszi vele. Szóval lovagok le a kardal NEM LEHET ŐKET MEGMENTENI ÉS ELPUSZTÍTANAK MINDENT MAGUK KÖRÜL.