Borderline betegek és hozzátartozóik, meddig voltatok/voltak képesek elmenni a mások manipulálásában?

Nagyon nehéz ügy!:(

Erre esetleg nincs valami gyógyszeres kezelés,hogy

állandóan nyugodt legyen?

A gyerekeidet hogy gondolod,hogy nem kímélte?

Boccs a kérdésekért.....

az én anyukám is egy kicsit hasonló. Talán annyi a különbség, hogy nem agresszív ennyire, hogy a fejét a falba verje. Imád mártírt játszani, mindig ő az áldozat, nem érte meg és nem is értett meg soha. Lehet, hogy nem tisztán borderline anyukám, mert ő annyira nem hullámzik, inkább csak nagyon depressziós, néha passzív-agresszív, és alkohollal szedálja magát. Nálunk is meghalt apu, és azóta sokkal rosszabb. Utálom, hogy nem következetes, és mintha azon lenne egész életében, hogy engem megkeserítsem, mintha irigy enne rám, mellesleg nem tudom miért, mert rengeteg kétség és bizonytalanság van bennem, de soha semmi se jó neki. Az összes pénzemet le akarná húzni rólam, mert hogy mennyit segített nekem az egetemi éveim alatt, ami igaz is, de kb tesómmal fizetjük a rezsit, és anyu is sokat dolgozik, szóval van pénze. 5 év múlva a mostaninál sokkal jobban fogok keresni, de fél, hogy akkorra lesz saját családom, és inkább rájuk költöm, emiatt próbál lebeszélni a mostani barátomról is, akivel 3 éve vagyunk együtt. Tisztább pillanataiban szereti a párom, de végül mindig ott bánt, ahol a legjobban fáj.

Nálam ez a helyzet. Azóta vagyok bolddog ember, hogy már meg sem próbálok megfelelni neki.

Hát szerintem azért a te helyzeted még az enyémnél is rosszabb. 2 fontos különbség van, ami miatt ezt mondom, hogy nagyon sajnálom a helyzeted. Az egyik, hogy fizikailag engem sose bántott. A másik szerencsém, hogy nei baromira fontos a látszat, emiatt az embereknek sose szidott engem, sőt ezzel is saját fantasztikus szerepét próbálja erősíteni, a hátam mögött dicsekszik velem, hogy neki milyen okos lánya van, és miket értem el, csak nekem nem tudta soha kimutatni, és velem érezteti, hogy mekkora szar vagyok, és neki mennyire nehéz volt, ameddig én és a testvérem tanultunk, ami biztos is, hogy nehéz volt, de nem hánytorgathatja fel örökké, főleg úgy, hogy szerintem nem vagyok azért a legrosszabb gyerek, és segítem, ahogyan tudom. Ő azt hiszi, hogy amiatt kellett 3 munkahelyet vállalnia, mert minket segített, de elég nagyot téved, ugyanis nagyon sokat dolgoztam én is egyetem mellett, és az ő fizetése szinte csak a saját cigijére és piájára volt elég. Nem mondom, hogy nem adott pénzt, mert adott és hálás is vagyok érte, de amit ő adott, az pont a kolira, meg némi utazásra lett volna csak elég.

Még egy nagy szerencsém van hozzád képest, hogy 18 évesen elmenekültem itthonról, messze városban tanultam. Most ugyan hazajöttem idén, de nagyon szeretnék újra szétköltözni, szeretnék neki segíteni, emiatt most nem megyek messzire, de egy éven belül szeretnék újra összeköltözni párommal, és kicsit a saját életünket tervezni.

Anyut amiatt sem értem, hogy miért ellenségeskedik, mert neki is megkeserítette az életét az anyósa.

Még valami, szerintem én anyumnak nem borderine, hanem nárcisztikus személyiségzavara van, habár orvoshoz sosem menne vele, tőlem meg, hiába vagyok orvos, segítséget nem fogad el. Nem tud örülni semminek,és ha felírnék neki egy antdepresszánst, nem fogadja el, hogy ő nem szed be semmit, pedig tudnék segíteni, nem hagyja. Az ilyen emberekkel nagyon nehéz együtt élni. Azt tanácsolom neked is, hogy próbálj olyan helyzetet kialakítani, amelyben azért tudsz neki segíteni, de mégis megvan a 3 lépés távolság. Egy kicsit messze kicsit közel, egy városban, de nem egy házban, meg nem egy háztartásban, ezzel a gyerekeidet is véded.

miért nem függetlenedsz tőle? (most kicsit lezavarva a családi kapcsolatokat stb. csak egy ember, nem nagyon árthat neked, amennyiben elzárkózol tőle)

egyébként részvétem. az élet egy baromi gusztustalan vicc.

ne hidd, hogy könnyen beszélek úgy, hogy nem élem át nap mint nap amit te.

nem könnyű leírnom ezt, és nem örülök neki, hogy le kell.

sajnos abból kell kiinduljak, hogy anyád egy veszélyforrás rád és a gyermekeidre. önvédelemmel foglalkozom, engem rohadtul nem érdekel, hogy ő beteg, vagy mi az egész oka.

neked a saját és a gyermekeid érdekében el kellene menekülnöd. gondolom sokkal több nehézségen átmentél már, mint egy ilyen döntés meghozása. a többi amit ajánlani tudnék, már az én erkölcsi ítéletem szerint is durva, de extrém esetben a veszélyt jelentő személyeket nyugalomra küldjük egy kis időre..

kár, hogy nem tudsz orvosi megoldásról vagy ilyesmit, mert valami gyógymód lehetne a megváltás, de ilyen híján szerintem muszáj vagy te lépni, méghozzá mielőbb, és nagyot. valahol egy albérlet ideiglenes megoldás lehetne, ahol békében élhettek, legtovább amíg a gyermekeid elég nagyok nem lesznek. illetve egy partner sokat tud segíteni az embernek, de ilyen férfit találnod, pláne amíg ezek a körülmények fenn állnak.. ugye nem esélyes.

nagyon sajnálom.. igazából itt tényleg te tudsz változtatni, más úgy látom nem, de ha bármi megoldható esetleg így "távolról" akkor írj, ennyire lehet használni a fórumot legalább..