Ötletet, tanácsot, esetleg segítséget várok innen (is)?

F21 éves vagyok, a barátnőmmel lassan 4 honapja különváltunk,nemhívnám szakításnak, az okok nagyon bonyolultak, de nem is irnám itt most le, mert annyira nem is publikus. Nagyon intenzíven kezdődőtt az egész, és intezíven is folyt koztunk, ugy amire, mindketten is vágytunk mindig is,tökéletesnek tűnt, de volt egy pont, ahonnan elkezdett megindulni valami lavina szerű,kezdtük egymást idegelni, apro kis hülyeségekkel, és ment az adok kapok.Ami mai napig is csak zúdúl, legalábbis én ezt érzem.Akkor is békében váltunk el, mert egyutt laktunk, de éreztuk hogy ez most igy nem. nem jo.Én szeretem őt, a mai napig,és ő is engem, de azota valahogy nagyon nem érzem magam teljes embernek,sokan megélték már ezt gondolom, szinte minden nap kommunikálunk, beszélunk, találkozunk is sokszor, de nagyon sokat is veszekedtunk azota,küldtük már el egymást mindig mindenhova,volt gyülölködés is.Mindketten hihetetlen féltékenyek voltunk, vagyunk a másikra, még most is.Míg a multhéten eljutottunk oda egy beszélgetésben, h kellene egyet szexelnunk, mert ott nagyon is megértjuk egymást, de azon kivul nemsok mindenben.Illetve nagyon sokmindenben egyezik a véleményunk, izlésunk, de lelki dolgokban nem mindig.Meg is volt a szex, és másnap mindketten ugyéreztuk magunkat, mint anno...és ment msn en is h igy szeretjuk egymást, ugy szeretjuk egymást, de semmi több.Erre rá egy napra egy buliban, kicsit tulittam magam:) ő is, és láttam h egy sráccal nagyon jol elvan, beszélgettek, iszogattak, el-el vonultak, és én megjegyeztem neki, mert megbeszéltuk, h egyikunk se akar hallani-látni a másik "ügyeiről", és ebből megintcsak egy nagy késdobálás lett a vége..És ahogy lenni szokott,azota megintcsak nyugi van koztunk, és holnap is,vagy a héten is, vszinu h találkozunk.Ennyi a sztori alapja, nagyon nagyon vázlatosan, ha érdekel vkit mélyebben, az irjon elmesélem.

Na ezekre szeretnék igazábol, tanácsot , illetve megoldást keresni, mert én egyelőre nemnagyon tudok, vagy csak véleményt, mert én ezt lassan már nemfogom igy bírni, mert szeretem még, és érzelmileg, egyéb modon, kihasználva érzem magam.És ez nekem nagyon nemtetszik, mert annyi tartás van bennem... Tovább kellene lépnem rajta, érzem, sokszor el is határoztam, de vmi mégis mindig visszahúz.

Ha vki eljutott idáig azt köszi,és ha még ír is vmit, azt méginkább köszi :)