Pasik! (elsősorban 20 és 30 év közöttiek, de nők is leírhatják tapasztalataikat) Ti összejönnétek egy lánnyal akinek már van gyermeke?

Én biztos nem nevelném fel más zabigyerekét.

27 éves nő vagyok.a nagy szerelmem 21 éves.ő elfogadott a gyerekemmel együtt.a gyerekem hozzám tartozik és ezt egy épp eszü ember belátja.és az h nekem már van gyerekem,nem zárja ki azt h idővel szüljek a szerelmemnek is egyet.és nem volt nehéz párt találni gyerekkel.csak jó helyen kell keresgélni.bár őt nem én találtam hanem ő talált engem.

Igazad van abban, hogy nem vagyok tisztában az anyagi helyzeteddel. Az én szüleim is fiatalok voltak, 23 évesek mikor születtem. Azonban abban az időben, még elég volt ha elvégeztél egy szakközépiskolát, vagy szakmunkásiskolát, emellett ők is burgonyát termeltek, és vitték a TSZ-ekbe. Így 22 évesen már munkatapasztalat, és életre nevelten tudtak gondolni a gyermekvállalásra. Nem rossz indulatból írom, ismétlem magam, csupán leírom a szemléletem, hogy én mit tisztelek. A mai világban egy gimnázium, vagy szakközépiskola semmit sem ér, sőt sok diploma sem, erre vagy rájössz, vagy már tudod, vagy szerencsés leszel és el tudsz helyezkedni. Szerintem a mai világban 20 évesen érettségivel, és befejezetlen főiskolával nehéz érvényesülni, mert érettségije mindenkinek van majdnem. Persze jó ha fiatalon szülsz, mert fiatalos lendülettel tudod nevelni, nem öregszel meg mire felnő, de számomra ennyi a pozitívum. Ha az én barátnőm 20 évesen kitalálná, hogy gyereket szeretne, akkor nagyon gyorsan lebeszélném. Fejezze be szépen az iskolát, kóstoljon bele az életbe, mert ha 20 évesen szül, akkor utána 22-23 évesen nehéz lesz ám visszamenni a pad mögé, tanulni még pár évet, majd ezen a munkaerőpiacon munkát találni gyerekkel. lehet, hogy én nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban, de nem szeretem a bizonytalan helyzeteket. Neked sok egészséget kívánok, erőt és kitartást. Ha mást nem, gondoltam annyit értékelsz bennem, hogy őszintén kifejtem a véleményem, nem pedig 2-3 szóval elkezdelek provokálni.

Szia!Sok szerencsét szeretnék neked kivánni,valamint jó egészséget a kisbabádhoz!:))Ha jó a kapcsolatotok,ne agyalj azon,mi lesz ha elhagy a párod.Az,hogy fiatalok vagytok nem jelenti azt,hogy nem fogtok együtt maradni.Ha szeretitek egymást minden nehézséget átvészeltek együtt.Mi a párommal 24 évesek voltunk amikor jött a baba,persze mi sem terveztük,és albérletben éltünk (élünk a mai napig).A kislányunk most megy elsőbe ősszel,a párommal tökéletes a kapcsolatunk!;)Anno nekünk is voltak rosszakaróink akik hangoztatták,hogy nem fogunk együtt maradni,azóta büszkén mondom,hogy már 10 éve lesz a nyáron,hogy együtt vagyunk.Az meg,hogy albérletben vagyunk?Én nem is szeretnék Magyarországon lakáshitelt felvenni,isten ments ,hogy ilyen terhet vegyek a nyakamba :/!Szerencsére mindketten dolgozunk,a kislányunk semmiben nem szenved hiányt,a kapcsolatunk pedig működött,és működni is fog!:))Az meg,hogy ha valaki egyedül marad egy gyermekkel nem jelenti azt,hogy nem lesz ismét párja.Ha valaki szeret valakit,elfogadja gyermekestől ,kutyástól stb!A barátnőmnek ikrei vannak,mégis elfogadta őt egy férfi és a gyermekeivel együtt imádja őt!Ne aggódj,minden jót!:))