Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
21 éves létemre 6 éve nincs barátom. Min kellene változtatnom?
15-16 éves koromban volt az első és egyben utolsó barátom, fél évig tartott, kihűlt, vége lett. Akkor önbizalommal töltődtem fel, azt hittem, ha volt már egy pasim, hát majd lesz több.
Nem így lett... azóta egyetlen pasim sem volt. De nem is ez a legszomorúbb az egészben, mert elvagyok egyedül. hanem az, hogy egyáltalán nem kellek senkinek. Szó szerint. Olyan semleges vagyok a fiúk/férfiak számára, úgy néznek át rajtam, mintha narancssárga batikolt gatya lenne rajtam. Nyomorult érzés. Mert mikor veszek csini ruhákat és teljes puccba dobom magam (mármint szolidan, de szépen), akkor is, rám néznek és rögtön elnéznek. Semmi reakció. És ez rossz.
Oké, a szint mindig lejjebb és lejjebb csúszott. Bevallom töredelmesen, hogy régen, tinikoromban nagyon magasra tettem a lécet. Most is megvan a szint, ami alá nem mennék, és ehhez ragaszkodom. És pont az a szar, hogy még a legrondább srác sem néz rám a buszon :(
Tudom, hogy a hozzáállás nem mindig jó. Sokat görcsöltem hogy miért nincs pasim. Aztán elfogadtam. Boldog vagyok egyedül. Csak az hiányzik, hogy a lehetőség sincs meg, hogy egyáltalán lehessen barátom. Szűz vagyok igen bevallom ezt is.
HELP me :(
Amúgy gondolom a súlyomra irányuló kérdéseket félretéve, nem vagyok túlsúlyos. Normál a testalkatom. Nem vagyok elöl deszka hátul léc, de a másik véglet sem.
Azért nem szeretek interneten ismerkedni mert az sose a valós képet mutatja rólam és a másikról. küldök egy jól beállított képet, de minek? A valóságban másmilyen vagyok. A másik fél is más élőben, mint fényképen. Meg ez a csetelős dolog vagy akár skypolós... olyan negatív számomra. Nem tudom miért, de nem tudok interneten ismerkedni. Akaratlanul is nem önmagam adom olyankor. Próbálkoztam már és nem sült el jól sajnos.
Tudom, hogy valószínűleg azt gondoljátok, hogy azért néznek át rajtam, mert csúnya vagyok. Erre nem tudok mit mondani, mert a szépség szubjektív. Én persze kritikus vagyok önmagammal és nem látom szépnek magam, ahogyan a nők többsége... Néha szépnek látom magam. De tényleg. Belenézek a tükörbe és azt mondom, ez nem olyan rossz. Máskor, legtöbbször, pedig legszívesebben szembeköpném a tükröt. Mindent elcseszettnek látok magamon...
De szerintem tökre nem azon múlik, hogy milyen az arcom vagy a testem, hogy mennyire vonzom az ellenkező nemet. Voltak barátnőim, akiket én marhára rondának láttam, és már az x.edik pasit falták abban az évben. Én meg pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy őket észreveszik és megőrülnek értük, és értem, miért nem?
Alapvetően realista vagyok, amire az ismerőseim azt mondják, hogy pesszimizmus, pedig nem.
Amúgy az a vicc, hogy nem csak párkapcsolatra nem vonzom be a fiúkat, de szimpla barátságra sem. Valahogy olyan vagyok velük mint a mágnes azonos pólusai. Még csak barátilag sem közelednek. Nincs is fiú barátom. Csak ismerősöm :(
Amúgy igazat adok mindenkinek, ez a kérdés önsajnáltatós. Szavak helyett tennem kellene. Konzervatív vagyok, és azért nem én kezdeményezek, mert félek a visszautasítástól. Miután szakítottam az első barátommal, össze akartam jönni egy fiúval, aki tetszett és olyan csúnyán visszakozott, hogy teljesen magamba süllyedtem.
Amúgy írjátok, hogy járjak el szórakozni. És az a vicc, hogy járok:) Tényleg nem vagyok otthon pusztítós típus, bármennyire olyannak tűnök ebből a kérdésből. Vagy azért tűnik úgy, mert húsvét napján itthon vagyok a gép előtt? :) Ez családi ünnep, én a családommal szeretek lenni ilyenkor :D
Köszi mindenkinek, jól estek ezek, tényleg. Kellenek a szembesítő pofonok ahhoz, hogy felébredjek. És nem görcsölök tényleg. Ha jőni kell, majd jőni fog. Ha meg nem, akkor nem. Én vénlányként boldog leszek 10 macskával a panel 10. emeletén is :D
szüzesség kérdése: gondolkoztam sokszor ezen... gondolatban benne lennék, de amikor ott lennék az idegennel face to face, akkor visszautasítanám. Ebben majdnem biztos vagyok.
Lump888: igen általában várok a sültgalambra, és ez hiba, nem hiba, de nem bírok kezdeményezni. Ez az a tulajdonság, amit sosem fogok tudni legyőzni. Ez van sajnos.
az aki azt írta, hogy így hogy ismerjen meg, annak írom:
Kedves idegen, valószínűleg minimum 100 km-re lakunk egymástól. Lenne értelme?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!