Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Vele maradnál ebben a helyzetben?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Vele maradnál ebben a helyzetben?

Figyelt kérdés

annak, aki szeret olvasni:D

..Ha tudnád, hogy nem szerelmes beléd, csak ’szimplán’ fontos vagy neki? Erre sokan azt mondanátok, hogy szerelem nélkül semmi értelme egy kapcsolatnak, de.. én hiszek abban, hogy ez nem csak egy azonnal jelentkező intenzív lángolás lehet, hanem idővel, a másik fél teljes megismerésével is kialakulhat, és nem tekinthető veszett ügynek, ha nem jön egyből a várva várt extázis. A másik fontos tényező, hogy ez a fiú soha nem volt még szerelmes, senki nem tudta igazán megérinteni. Pár éve elvesztette az apukáját..ennek körülményeiről nem sokat tudok, mert ez-érthető módon-borzasztó érzékeny téma nála, és nem akarom faggatni, de úgy látom, hogy ennek elég sok köze van a mostani állapotához. Nagyon zárkózott, alapból jó kedélyűnek tűnik, de mindig van benne valami furcsa, szomorkás üresség..De nem enged közelebb, olyan, mintha ezzel a távolságtartással próbálná megóvni magát a további veszteségektől. 5 hónapja vagyunk együtt, a köztünk lévő távolság miatt csak a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Én nagyon szeretem őt, de szenvedek mellette, mert állandóan érzem ezt a kiegyenlítetlenséget. Próbálok finoman, erőszakosságtól menetesen közelebb kerülni hozzá, de nem tudok megbirkózni az általa felállított falakkal. Egyből menekül, és hárít, ha érzelmekről kellene beszélni, azt mondja, képtelen erre. Mindig látom rajta, hogy feszült, tele van rengeteg fájó érzéssel, gondolattal, de mindent magába fojt..Annyira szeretnék neki segíteni, de tudom, hogy nem sokat tehetek, amíg ő maga nem érzi úgy, hogy megbízik bennem annyira, hogy nyugodt szívvel elengedje magát. Hozzáteszem, hogy alapvetően én is zárkózott vagyok, viszont ennek ellenére baromi nagy igényem van rá, hogy kibeszéljek magamból mindent. Nap mint nap küzdök magammal, mert nekem is nehezemre esik, én is védtelennek és kiszolgáltatottnak érzem magam, de tudom, hogy hiba lenne bezárkózni.

Hogy lehet megmenteni egy ilyen kapcsolatot? Ahol hiányzik az alapvető kommunikáció, a másik fél befelé forduló viselkedése miatt? És itt nem arról van szó, hogy nem találkozott még egy lánnyal sem, aki mellett önmaga lehet. Segíthet ezen a helyzeten az idő, a türelem, és annak megérzése, hogy mikor nyitottabb egy őszinte beszélgetésre? 19/L 24/F


2011. ápr. 18. 13:45
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
100%

ÉS most jön az én történetem is.


3 éve szerelmes voltam egy pasiba, de sajnos, ez egy viszonzatlan szerelem volt. Az én részemről lángolt, az ő részéről nem volt semmi sem, össze se jöttünk. Kellett viszont pár hónap, hogy kialudjon bennem is a dolog, de a nyoma egy életre megmaradt, mert annyira azóta se tudok szerelmes lenni, pedig már 3 kapcsolaton túl vagyok, és hiába próbálkozom, nem megy annyira, és szerintem már nem is fog. És most az ide vonatkozó rész: apukám tavaly októberben hunyt el itthon, hajnalban arra keltem, hogy ott fekszik az ágyán, üveges szemmel bámulva a plafont. Sokkot kaptam, napokig képtelen voltam sírni, azóta is csak kétszer tettem, egyszer amikor itthon voltam, és egyszer a temetésén. Nekem személy szerint sokkal könnyebb volt, hogy volt mellettem valaki, ez nem ok arra, hogy ne legyen szerelmes a srác. Nem az apja halála miatt van mindez. Nekem is nagyon nehéz volt, de kapcsolatot ettől tudnék létesíteni, mert pont az segít feldolgozni, ha van valakid. Volt páromnak is meghalt az apukája, és ő is így nyilatkozott róla, hogy egy kapcsolat attól még működhet. Én is nagyon érzékeny vagyok pedig, jóban is voltunk apával, és nagyon hirtelen jött a dolog, de ez párkapcsolatban nem lehet akadály! Szerintem neki is lehet egy rossz élménye egy plátói szerelemmel kapcsolatban.

2011. máj. 2. 10:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Nehéz beletörődni, de tény, hogy segíteni csak azon lehet, aki hagyja..Azt hiszem, tényleg nem olyan borzalmas a helyzet, mint ahogy előadtam. Időnként nagyon kétségbe tudok esni, és úgy érzem, semmit nem változott, de ha jobban belegondolok, egy ideje már lényegesen jobb a kapcsolatunk..csak mivel még mindig bennem van a hiányérzet, nem értékelem kellőképpen az apró változásokat. Szülők elvesztésével kapcsolatban egy gondolat az utolsó válaszolónak: sztem ez is személyiség kérdése, hogy ki hogyan éli ezt meg. Van aki ilyenkor még közelebb kerül a párjához, vagy ha mondjuk addig egyedülálló volt, ebben az életszakaszban találja meg a szerelmet, mert a fájdalom felerősíti benne a szeretetéhséget, a törődésre és összetartozásra való igényt..És van, aki bezárkózik, eltaszítja magától az embereket, nem tudja értékelni a segítő szándékot, nem akarja, hogy bárki is ilyen sebezhető állapotban lássa..és kialakul benne egy ’ ha szeretek, kiszolgáltatott vagyok, és előbb utóbb biztosan kisétál az életemből, aki annyira fontos volt nekem, és megint marad a fájdalom’ hozzáállás. Persze én sem hiszem, hogy kizárólag emiatt ilyen, amilyen, de szerintem nagyon erősen közrejátszik.
2011. máj. 2. 18:56
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!