Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vele maradnál ebben a helyzetben?
annak, aki szeret olvasni:D
..Ha tudnád, hogy nem szerelmes beléd, csak ’szimplán’ fontos vagy neki? Erre sokan azt mondanátok, hogy szerelem nélkül semmi értelme egy kapcsolatnak, de.. én hiszek abban, hogy ez nem csak egy azonnal jelentkező intenzív lángolás lehet, hanem idővel, a másik fél teljes megismerésével is kialakulhat, és nem tekinthető veszett ügynek, ha nem jön egyből a várva várt extázis. A másik fontos tényező, hogy ez a fiú soha nem volt még szerelmes, senki nem tudta igazán megérinteni. Pár éve elvesztette az apukáját..ennek körülményeiről nem sokat tudok, mert ez-érthető módon-borzasztó érzékeny téma nála, és nem akarom faggatni, de úgy látom, hogy ennek elég sok köze van a mostani állapotához. Nagyon zárkózott, alapból jó kedélyűnek tűnik, de mindig van benne valami furcsa, szomorkás üresség..De nem enged közelebb, olyan, mintha ezzel a távolságtartással próbálná megóvni magát a további veszteségektől. 5 hónapja vagyunk együtt, a köztünk lévő távolság miatt csak a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Én nagyon szeretem őt, de szenvedek mellette, mert állandóan érzem ezt a kiegyenlítetlenséget. Próbálok finoman, erőszakosságtól menetesen közelebb kerülni hozzá, de nem tudok megbirkózni az általa felállított falakkal. Egyből menekül, és hárít, ha érzelmekről kellene beszélni, azt mondja, képtelen erre. Mindig látom rajta, hogy feszült, tele van rengeteg fájó érzéssel, gondolattal, de mindent magába fojt..Annyira szeretnék neki segíteni, de tudom, hogy nem sokat tehetek, amíg ő maga nem érzi úgy, hogy megbízik bennem annyira, hogy nyugodt szívvel elengedje magát. Hozzáteszem, hogy alapvetően én is zárkózott vagyok, viszont ennek ellenére baromi nagy igényem van rá, hogy kibeszéljek magamból mindent. Nap mint nap küzdök magammal, mert nekem is nehezemre esik, én is védtelennek és kiszolgáltatottnak érzem magam, de tudom, hogy hiba lenne bezárkózni.
Hogy lehet megmenteni egy ilyen kapcsolatot? Ahol hiányzik az alapvető kommunikáció, a másik fél befelé forduló viselkedése miatt? És itt nem arról van szó, hogy nem találkozott még egy lánnyal sem, aki mellett önmaga lehet. Segíthet ezen a helyzeten az idő, a türelem, és annak megérzése, hogy mikor nyitottabb egy őszinte beszélgetésre? 19/L 24/F
válasza:"5 hónapja vagyunk együtt, a köztünk lévő távolság miatt csak a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. " -Nekem már ez is kevés lenne egy párkapcsolathoz!
"Én nagyon szeretem őt, de szenvedek mellette". Ha vele maradsz és tovább küzdesz a nemlétező szerelméért,akkor megmaradsz a szenvedésben....
A srácnak alapból van egy olyan hozzáállása,(persze nyílván ez a hozzáállás az előélete és a családja miatt alakult ki)ami szerintem nagyon kevés egy normális párkapcsolathoz. Nagyon meg kellene az egész mivoltát változtatni ahhoz,hogy működjön.A türelem az hiábavaló szerintem...
24 évesen neked egy igazi férfi kellene.Nem mondom azt,hogy számít a korkülönbség,de talán itt mégis...
válasza:jaj bocsi látom hogy te vagy 19 és nem a fiú:)
Szóval a korra való gondolatomért bocsika.
"Ahol hiányzik az alapvető kommunikáció, a másik fél befelé forduló viselkedése miatt? " de ezt még bemásolom,mert ez is alap dolog egy kapcsolatban,és itt nincs meg...
Gondolkozz el ezeken,szerintem találnál jobbat is!
válasza: válasza:Szia!
Ne faggasd! Ha valóban szeret, egyszer úgy is el fogja mondani, mi a gond.
Mi pl már együtt éltünk, mikor párom még mindig nem beszélt a szülei válásáról. Végül nagy nehezen bevallotta, hogy azért, mert rossz jegyet vitt haza a suliból aznap, mikor elmondták, és évekig úgy érezte, ez az ő hibája. Most már felnőtt fejjel tudja, nem így van, de az érzés megmaradt.
Szenvedek mellette, mert úgy érzem, én mindent megtennék, hogy mindkettőnk számára a lehető legjobbá tegyem ezt a kapcsolatot, Ő meg inkább megmaradna a felszínesség szintjén, de nem azért, mert nincs igénye arra, hogy szerelemmel szeressen hanem fél..hogy közel kerül, aztán elveszít mégegy embert, aki fontossá vált számára. Persze mind tudjuk, hogy a kockázat mindig van, és érdemes vállalni. Csak benne ez az egész túl nagy jelentőségűvé vált, a múltjának köszönhetően.
Egyébként én most először érzem életemben, hogy nem a magánytól félek..,mert ugye az ember sokszor hajlamos összekeverni a szerelmet az egyedülléttől való irtózástól, és inkább benne marad egy menthetetlen és értelmetlen kapcsolatban, minthogy idieig-óráig magára maradjon.Sokszor én is elkövettem ezt a hibát, de ŐT tényleg szeretem, azért aki. És amíg egy kicsi esélyt látok arra, hogy rendeződjenek a dolgaink, addig kitartok mellette..Elsősorban ehhez szeretnék Tőletek segítséget kérni.
válasza:Szia!
Ha tényleg nagyon szereted és rengeteg türelmed van, akkor próbáld meg feleleveníteni a kommunikációt. Ezt nem kell azonnal a legnagyobb érzelmek lerendezésével kezdeni, inkább sima, hétköznapi dolgokra gondolok(milyen volt a napod? mi legyen a vacsi?, stb.). Így fokozatosan megtudtok egymásnak nyílni, ha megbízik benned. Ha nem, akkor viszont kár erőltetni, mert neked ez csak egy kínszenvedés és nem várhatja el, hogy mindig csak te tegyél meg a kapcsolatért mindent.
válasza:Ezt talán még nem írták:
Kísérd el egy pszichológushoz aki hátha tud segíteni. Mert ha 5 hónap alatt SEMMI nem változott, nem nyílt meg picit sem, akkor valószínű nem is fog. Sajnos akkor ezáltal te is tönkre fogsz menni lelkileg, az idegeid kikészülnek.
Aki meg azt írta kevés a hétvégi találka üzenem neki, mi másfél évig így oldottuk meg 50 km volt köztünk, mindketten dolgoztunk 3 műszakban. A szerelem sok mindent legyőz ha van BIZALOM és RAGASZKODÁS. De ez itt csak egyik fél felől van, s így nem ér semmit.
Sajnálom csajszi, azt hiszem el kell őt engedned, de még utoljára ezt mond így el neki:
Melletted állok mindig jóban és rosszban, számíthatsz rám, de csak ha érzem hogy szeretsz, fontos vagyok neked, bízol bennem. Ha nem tudsz felém közeledni nem látom értelmét hogy tovább szenvedjek, mert igen, ez szenvedés érted, aki még mindig nem nyit felém.
Kb. ezt mondanám. Nehéz... de évekig csak nem kínoznád magad!?
válasza: válasza:Talán annyira nem vészes a helyzet, mint látod! Mi lassan 10 hónapja vagyunk együtt párommal és nagyon hasonló a helyzet. Mi is csak 7végén tudunk találkozni. Ha nem vagyunk együtt párom nehezebben kommunikál msn-en vagy telefonon. Ilyenkor nekem is sok hülye gondolat jár a fejembe és voltak kisebb viták is. Viszont párom részéről látom, h kezd megnyílni, nekem se teljesen, de látom, h jó úton jár. Nem mondja el mindig mit érez, vagy gondol. Viszont mikor együtt vagyunk látom és érzem, hogy szeret. Amikor rám néz, ahogy átölel.
Amikor ti találkoztok te is ezt érzed? Mert, ha igen akkor nem kéne eldobni magadtól. Te gondold át jól ezt és próbálj még tanácsokat kérni esetleg. Sok sikert! :)
válasza:Szia:)
elmondom az én történetem, hátha segít:
az én barátommal nagyon hasonló a helyzet, csak az ő apja alkoholista volt, anyukája pedig gyerekkorában meghalt, ezért államiba került, nem volt egyszerű élete...
Egy egyszerű egyéjszakásnak indult, de furcsán ragaszkodó volt.
akkor kellettem neki, amikor ő csak kaland volt nekem.
az sem zavarta, hogy a többi kalandomról is beszámoltam neki...ebből tudta, hogy nem szeretem, nem okozhatok neki fájdalmat... (a világ legbátrabb dolga hagyni, hogy szeressenek - Feldmár) aztán megismertem, és fülig belezúgtam. ahogy ezt megérezte, elkezdett bunkó lenni velem. addig bemutatott az "anyukájának", a barátainak, sokat buliztunk együtt, már a főnöke "panaszkodott", hogy állandóan rólam beszél, hogy én leszek a gyerekei anyja, és mennyire jó velem...
aztán egyszer eltűnt 2 hétre, senki nem tudott róla semmit.
végre felvette a telefont, megint találkoztunk, és akkor mondta, hogy van egy kis defektje, mániás depressziós, már rég összeköltözne velem, de emiatt még nem tud...
karácsonykor láttam utoljára, azóta senki nem tud róla semmit, és csak nekem veszi fel néha a telefont.
el nem tudom mondani, mennyit szenvedtem én is, hogy hogyan tudnék segíteni rajta.
sehogy. mi nem tudunk nekik segíteni, mert egy rajtunk kívülálló dolog miatt blokkolják az érzelmeiket.
ha azt mondod, szereted, csak megijed.
Ha olvastad a Kis herceget, ismered a róka történetét, nagyon sok türelem kell, amíg egy ilyen rókát megszelídítesz, de ha egyszer megtetted, onnantól a te felelősséged az a róka!!!
ezt azért írtam, mert fontos, hogy elkülönítsd magadban az anyai ösztöneid, amiket az "elesettsége" vált ki, és a valódi szerelmet.
A szelídítésbe CSAK akkor vágj bele, ha valóban szereted (persze honnan tudhatnád már most, hogy Ő az Ő...- sehonnan)
Csak mert ha kiderül, hogy mégsem működik, és elhagyod, nagyon nagy kárt tehetsz benne...
de az igazság, hogy valószínűleg nem mi vagyunk azok, akik őket megszelídítik, hanem egy másik lány lesz...
ha vagytok olyan jóban, beszélj vele erről nyíltan, de finoman!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!