Ti mit tesztek /tennétek ebben a borzalmas helyzetben?

Azt hiszem, bevallanám magamnak, hogy nincs minden rendben, és keresnék egy szakembert, aki segít átlépni a szakításon.

A másikat nem keresném, nem piszkálnám, nem nézegetném a közösségi oldalait.

Inkább igyekeznék lefoglalni magam, hogy örömet találjak az életben, barátokkal, haverokkal, járnék bulizni, táncolni, kikapcsolódni.

Figyelnék a tanulásra és/vagy a munkámra, hogy bebizonyítsam, sikeres ember vagyok, nem az ad értelmet az életemnek, hogy XY-nal járok.

Ismerkednék másokkal is, mert amíg nem adom meg az esélyt, sose fog kiderülni, leszek-e még szerelmes, és amúgy is: kutyaharapást szőrével.

A múlton meg nem rágódni kell, és kínozni magam, hanem felismerni, mit tanultam, mit tapasztaltam, a jót ismételni, a hibákat elvetni, és mindezt hasznosítani a jövőben.

Én kettő olyan nőn vagyok túl akiket nagyon szerettem illetve szívem pici csücskei még mindig,velük volt amikor tartottam a kapcsolatot volt amikor nem ,de olyan is volt már hogy összejöttünk évek után is ,de most már más a helyzet mert gondoskodtam rőla hogy egyikse keressen fel engem többék ,pedig belehalok akkor is a fájdalomba néha ,de tudom hogy ebből van kiút,addig meg halálra dolgozom magam meg ilyenek...Majd lesz jobb is,félévente egyszer azért rámjön a dolog hogy írjak első szerelmemnek ,mert olyan dolgokat vágtam a fejéhez ami nem volt se jogos sem igaz és csak emiatt szeretnék megbocsátást, de nem írok mert a büszkeségem mindennél hatalmasabb...

Én a helyedben megpróbálnám visszaszerezni de sok jövőt nm írnák a dolognak mert ami egyszer tönkrement az többször is tönkre fog menni hiába mert a szerelem tűze olykor pusztító is tud lenni...Amúgy majd az idő segít rajtad,nem múlik el a fájdalom ,max csak enyhülhet és ezt egy másik illetővel menni fog hogy ne fájjon és ne is gondolj rá csak nagyon néha de akkor már más szemmel nézheted a világot!%!!

Velem is majdnem egy éve szakítottak.Még mindig szeretem,de már talán nm olyan intenzíven..De így is minden nap eszembe jut és ez nagyon rossz.

Én egyáltalán nm tartom vele a kapcsolatot,az 1 év alatt 1szer láttam talán és az épp elég is volt.

Ezt nm lehet túl élni,én úgy vagyok vele h mindennap egyre könnyebb és könnyebb ,de ez egy lassú folyamat.

Barátokra az embernek szüksége van,biztos h van olyan ember aki szivesen barátkozna veled.Néha elkéne járnod bulizni vagy csak beülni valahová h kicsit elterelődjenek a gondolataid.

Az elején én is úgy voltam h szinte mindenkit eltaszítottam magamtól,úgy éreztem h jobb egyedül.De összeszedtem magam, újra elkezdtem foglalkozni a barátaimmal és örülök h így tettem mert nagyban megkönynítik a dolgomat.

Én úgy gondolom h minden ember pótolható,csak megfelelő embert kell találni.Hiszek abban h az én életembe is be fog lépni egy személy aki elfeledteti a régi szerelmet.

És nem,nm adtam a tudtára h még mindig érdekel,mert annál nagyobb a büszkeségem.

És természetesen ünnepekkor se köszöntjük fel egymást.