Nem fogok soha megnyugodni, felszabadulni egy kapcsolatban. Képtelen vagyok elfogadni valamit. Mit gondoltok?

19 éves lány vagyok, fél éve vagyunk együtt a barátommal, ő az első kapcsolatom (én is neki). Rendes fiú, nem szélhámos, hűséges hozzám, ő is régi vágású a hűség meg a nőkkel való bánásmód szempontjából.

Én már voltam pszichológusnál, 2 éve, akkor pánikbetegség miatt. Már akkor megmondta a pszichológus, hogy több mint valószínű, lesznek párkapcsolati problémáim. Hiába beszélünk meg mindent a barátommal, bennem van a bizalmatlanság, egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni ebben a kapcsolatban, mindig bennem van, hogy lehet megváltozik minden és el fog hagyni. Pedig nem erre mutatnak a dolgok.

Van valami, ami nem hagy nyugodni. Ide is írtam már ki kérdést ezzel kapcsolatban, beszéltem is róla a barátomnak, akkor mondtam neki, hogy oké, elfogadom, de belül mégis mardos. Nevesítem, a pornófilmekről van szó. Tudom, hogy az nem természetes, ami bennem játszódik le, de ne tudjátok milyen érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban. Annyira megalázva, szinte megcsalatva érzem magam, az önbizalmam a béka feneke alatt...4 hónap után kezdtük a szexuális életünket, levetkőztem a gátlásaimat, van "tehetségem" az ágyban. Volt egy elszólása a barátomnak, hogy mióta szexelünk, csak párszor nézett pornófilmet...na bennem akkor egy világ omlott össze. Napokig kapott el a sírás időnként.

Én annyira ráhangolódtam a barátomra, hogy már a petting idején is, mikor egyedül voltam és jöttek a vágyaim, csak a gondolatokra izgattam magam, hogy visszaemlékeztem, miket csináltunk együtt. Főleg szex után. Eszembe sem jutna már férfit megnézni. Azt hittem ez kölcsönös...egyszerűen elvette a varázsát az egésznek.

Ti is írtátok itt nekem, hogy ez csak vizuális segédeszköz egy férfinál...de könyörgöm...ha szeret engem, és teljesen kielégítő a szexuális élete, akkor miért mégis? Miért kell arra felizgulnia, hogy más nők nemi szerveit és testét nézi?

Pedig én őt felizgatom már csókolózás közben, percek alatt eljut az orgazmusig minden alkalommal.

ÉN vagyok az, aki nem elégül ki vaginálisan, az ő korai magömlése miatt...amit azzal magyaráz hogy annyira szeret és annyira izgatom, hogy már a csókolózás közben fel van izgulva, és mire ott vagyunk, hogy behatolás, egy hajszál választja el az orgazmustól. Én erre mindig: jól van kicsim, majd változni fog, majd gyakorolunk, második menet, ilyesmi. Édesem ne edd magad, ez alakulni fog...

Annyiszor mondta már azt is, hogy én sokkal jobb vagyok nőben mint ő férfiban, az alakom is olyan, hogy oda van, meg belülről is olyan vagyok, hogy mindig ilyenre vágyott. (ezeket csak azért mondom, hogy átássátok: meg van elégedve velem, mint nővel).

Tényleg nem beképzeltségből (hisz épp az önbizalomhiányom miatt írom ki a kérdést), de tudom, hogy pl. egy orális kielégítést úgy csinálok, hogy az üt. Mindig kapható vagyok a szexre, nagyon benne vagyok...akkor mi kell még?

Mi kell még neki? Ő miért nem arra elégíti ki magát, hogy visszagondol, ha egyszer annyira jó, amennyire mondja?

És szinte napi renszerességgel mondja, hogy "kicsim szuper vagy", stb.

Én nem tudom...nem vagyok alkalmas egy kapcsolatra...

Ez a piti dolog...annyira az van bennem, hogy hiába férfi, de ha mélyek az érzelmei és tényleg szeret, akkor hogy képes más nőket nézni szex közben? Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a punci látványára izgul fel, meg hogy nyögnek a nők...

De én tudom, hogy aki igazán szeret, annak elég az emlék...pedig én nézhetnék partner után...nem ő...

Mondjak le arról, hogy lehet normális a párkapcsolatom?