Megkeseríti az életünket. Mit tehetnénk?

A páromnak van egy nagyon jó haverja. Rossz anyagi háttere van és rémes családja. Ezért sajnálja őt mindenki. A srác ki is használja ezt a sajnálatot elég rendesen.

Rengeteg haver veszi körül és mindenki kinyalja a fenekét is. Viszik minden felé, munkát találnak neki, segítenek amiben tudnak, kifizetik a költségeit. Ezért egy beképzelt, pökhendi és kibírhatatlan fiúvá vált. Olyan mint egy elkényeztetett kis királylány. A páromnak nem voltak előttem komolyabb kapcsolatai. A srác tehát megszokta hogy annak ellenére hogy van nője a páromnak, mégis ő az első számú haver, mindenhová elkísérte stb.

Mi a párommal már egy éve együtt vagyunk, minden nap találkozunk, fél éve együtt lakunk.

Eleinte a srác mindenhová követett minket. Mindig ott volt, a randiaink nagy részén is. Pofátlan pióca, rengetegszer beszéltünk vele erről de nehezen fogja fel és nehezen kopik le.

Eljutottunk arra a szintre x hónap alatt, hogy visszavettük a vele való találkozásokat. Hogy amikor elmegyünk valahová őt nem visszük. Ezen ő gyakran besértődik (múltkor azon sértődött meg hogy a randinkra nem jöhetett). Mindig kedves voltam vele, mindenki az vele.

Mégis mostanában rosszindulatúan oda-oda szúr, már a párommal sincs kedvem találkozni ha ez a gyerek ott van. A párom szülei előtt próbál leégetni, percenként piszkál, aláz. 22 éves vagyok, a srác 3 évvel fiatalabb. Nem tűrtem és nem is tűröm el ezt senkitől, vele mégsem tudunk mit kezdeni.

A párom rendszeresen és keményen rászól, a párom apukája is, a srác pedig mostanában elengedi a füle mellett a dolgokat.

Megmérgezi a kapcsolatunkat, hatalmas düh gyűlt fel bennem. A párom mégis jóban van vele, szüksége van rá hiszen a legjobb haverja. Látom rajta hogy két tűz közé esett, és gyakran megsajnálja a srácot. Ennek ellenére én vagyok az első, engem vesz mindig előre, nem akar elveszíteni.

Nem tudom mit tehetnénk már. Mondjam meg a páromnak, hogy úgy érzem, hogy mi ez a srác miatt fogunk szétmenni? Hogy lassan már ott tartok hogy inkább nem találkozok vele csak ne kelljen látnom a haverját?

A sráccal hiába beszélek, nem fogja fel, nem érdekli a dolog. Irigy és féltékeny hogy kihagyjuk a párkapcsolati dolgainkból, irigy hogy boldogok vagyunk és neki nincs barátnője. Az lenne neki az ideális ha én nem lennék és akkor a párom ismét 100%osan ráérne. Akkor nem érezné magát ekkora lúzernek, ha a párom is elveszítené a boldogságát.

Olyan mint egy kutya. Ha elkényeztetik, belé harap a gazdába. Ha keményen rászólunk, ideig óráig visszahúzódik és normálissá válik. Ha a kisújjunkat nyújtjuk lerágja a kezünket tövig.

Veszekedést generál sokszor köztünk, mi meg hülyemód sokszor bedőlünk. Mit tehetnénk?