Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(Adenoma) Ti mit tennétek?
Nem rég diagnosztizáltak nálam egy jó indulatú agy daganatot. Lehet páran nem is tudják ez mit takar, de nagy vonalakban: ez egy kis pár milliméteres daganat, ami nem termel rákos sejteket, szóval nem halálos. Nem kell kemoterápia, de ha egy ilyet találnak az embernél az se jó.
Nem volt könnyű az az időszak amíg elfogadtam, de már nem bánt a dolog, tudják kezelni is.
Igaz, nem szokásom beszélni a gondjaimról másoknak, akkor esetleg, ha kérdezik. Párom is tud erről, de ő viszont sose kérdez erről, ellenben a szomszéd haverom minden sörözésnél rákérdez, hogy történt-e valami ez ügyben.
Visszatérve. Párom sose kérdez erről és igazából nem értem az okát, lehet fél a témától, vagy nem tudja, hogy kezelni. Nem értem. Kétszer beszéltünk csak erről. Amikor ez kiderült jó lett volna ezt vele is megbeszélni, de nem volt rá alkalom. Ebben a helyzetben nem tudtam rátámaszkodni, csak mi van ha más éles helyzetben is így reagál, amikor szüksége van az embernek a társára. Úgy érzem nem nekem kell rá erőltetni ezt a témát. Csak éppen, ha valakinek a barátjával történik ilyen, némi aggódást kellene mutatnia. Ne sajnáljon, ne sírjon, csak néha-néha pár szó jó lett volna.
Bár aznap mikor kiderült küldtem neki sms-t, de nem válaszolt rá. Ezt azzal magyarázta, hogy nem tudott mit írni. Ez lehet kifogás? (Bár ő nem tudta, h ilyen kivizsgálás alatt állok, egyszer csak szóltam, hogy ez van, de igazából én se számítottam erre.)
Szerintetek ez miért van így? Fél a témától? Vagy csak szimplán nem érdekli, hogy mi van velem?
válasza:Én is tudnék hasonlóan viselkedni. Egyrészt, mert félek a témától. Másrészt, sohasem tudom, hogy a másik akar-e erről beszélni. Hogy mit várna - megnyugtatást, vagy minden maradjon a régiben? Mutassak-e egy állandó érzelmi változást, pont az a segítség, ha úgy állnék hozzá, mintha mi sem történt volna?
Vigasztalja, vagy azzal csak felnagyítom a problémát, esetleg felidegesítem?
Kérdezzek róla, vagy ezzel csak rossz érzést keltek benne / elszomorítom? Vagy bunkón fog reagálni rá?
Tehát valószínű, hogy egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem találja a gondolatokat, a szavakat hozzá.
Aggódást mutatnék, és mindig érdeklődnék, ha kivizsgáláson vagy, stb., bármi fejleményt várunk, illetve bőségesen utána olvasnék - tehát a háttérben nagyon is érdekelne, ismerkednék a problémával, hogy tudjam, miről is van szó, mit élsz át. Ha ez a része nincs meg, akkor az engem is aggasztana.
Érzelmileg stabilan álltok egymással? Mióta vagytok együtt? Szenvedély, tartalmas élet megvan?
válasza:* VAGY pont az a segítség
Egyébként 21/L voltam.
Lassan 1 éve vagyunk együtt. Nem fellángolás. Hosszú távra tervezzük együtt. Érzelmileg stabilnak tűnik a dolog.
De ismerhetne, sose reagáltam bunkón a dolgokat, bármilyen témát is hozott fel.
válasza: válasza:Értem :) Pedig ez lenne a következő lépés. Mert az a kérdés olyan, amit magától nem szívesen mond az ember, viszont nagyon fontos lenne tudnod a választ rá Neked.
Nem lehet, hogy pont azért viselkedik ilyen távolságtartóan a problémával, mert nem nagyon beszélsz az érzelmeidről általában véve? Így nekem is nehéz lenne nyitnom, hiszen a fenti kérdéseken (legelső kommentemben) akkor is elgondolkodnék, ha nyíltan szoktál volna beszélni az érzéseidről, így pedig kicsivel még nehezebb dűlőre jutnom.
Persze most végig saját magamból indultam ki, amiért bocsi. De nem tudom, hogy más hogyan reagálna.
Köszi amúgy a tanácsokat!
Egyébként mind2-en nehezen beszélünk az érzéseinkről. A legtöbb esetben nem is kell beszélnünk róluk, mert tudjuk, hogy szeretjük egymást. De azért vannak kivételek amikről kéne dumálni.
Azt lenne a legfontosabb megtudni, hogy tényleg érdekli-e a dolog, vagy úgy van vele, hogy nem az ő baja. Mert időnként fordult elő más esetben, hogy úgy reagálta le a dolgot, hogy nem az ő baja, hanem az enyém.
válasza:Zsák a foltját eset...? :D
Na igen, így tovább bonyolítódik a helyzet xD
Az mondjuk rosszul eső, ha ilyen nagy volumenű problmában ezt gondolja, de csak nem. Ez azért kicsit más. (Bár igaz, nem tudom, korábban minél volt ez a hozzáállás.)
Gondolom, ez önvédelem. Leaglábbis saját magunk érzelmi védelmét szolgálja az eféle gondolkodás. Itt viszont szerintem ideje lenne kockára tenni a saját lelki békénket - ha szeret, gondolom, ő is érzi. Viszont benned nincs meg a potenciál megnyitni ezt a gátat - hát, akkor, ki kell várnod, csak úgy, idővel fog kiderülni, mi a helyzet :)
Hát reméljük! :)
Elvileg együtt akarjuk leélni az életünket... csak néha az emberbe kételyek merülnek fel, hogy vajon jól választott-e, vagy esetleg, hogy megfelel-e a másiknak. De valahogy úgyis lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!