Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Teljesen lemerültem?

Figyelt kérdés

25 éves lány vagyok és úgy érzem teljesen lemerültem. Nem tudom, hogy valaki érzett-e már ilyet, de egyszerűen nincs értelme az életemnek... Sokat tanultam azt remélve, hogy majd szerzek egy jó munkát és rendes életet tudok élni, mindig igyekeztem mindenben megfelelni, ahogy kellett. Vége lett a sulinak és szembesültem a ténnyel, hogy milyen iszonyú nehéz egyáltalán munkát is találni. Kaptam egy munkát, ahol minden szép és jó lenne, csak nagyon kevés a fizetés...

Most kezdeném az életem, de úgy érzem nem tudom, nincs miből és hogyan...a párkapcsolatom tönkre ment 3 év után, pedig Isten lássa lelkem igyekeztem tenni érte, de nem volt elég... nincs erőm semmihez sem, annyi csalódás ért mostanában. Rá kellett döbbennem, hogy mennyi rosszindulatú és gonosz ember van...akik csak megnehezíteni képesek az ember életét. Úgy érzem senki nincs mellettem, aki segítene és támogatna, egyedül vagyok mint a kisujjam...

Semmiben nem tudok boldogságot találni és teljesen kimerültem, nincs erőm újrakezdeni még egyszer valakivel egy új kapcsolatot...se semmit :( dolgozok a semmiért és nem haladok előre...olyan kilátástalannak érzem az életem, nincs már életcélom sem...úgy érzem kifutok az időből és hogy én tényleg nem kellek senkinek, pedig átlagos normális, tisztelet túdó lány vagyok, aki se nem dohányzik, se nem iszik.

Úgy érzem egy falat emeltem már magam köré, hogy védjen meg a gonosz emberektől...nem akarok már több bántást kapni... :(

Érzett már valaki hasonlóan?


2011. ápr. 4. 00:05
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
100%-ig így érzem magam, kár h nem tudok neked privit írni.
2011. ápr. 4. 00:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
akkor dohányozz, ha nincs értelme az életednek...
2011. ápr. 4. 00:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:

Nem hiszem, hogy segítene...

Első: Sajnálom, hogy te is ilyen helyzetben vagy, olyan jó lenne, ha legalább lenne valaki, akit szerethetek és érdemes lenne legalább érte léteznem. :(

2011. ápr. 4. 00:12
 4/13 Keeper ***** válasza:
21 férfi vagyok. Érzelmeimet döngöltem a földbe, hogy minél kevesebbet érezzek, csak hogy ne érezzek fájdalmat, szenvedést. Szerencsére találtam gyógyulási módot, és abbahagytam ezt a "baromságot" (ami megjegyzem átmeneti megoldásnak nagyon is jó volt) . Nagy ambícióval indultam, de azt látom, hogy nem érdemes sem tanulni, és élni sem nagyon, mert mintha a világnak lenne célja , hogy kiszúrjon az emberrel. Persze, csak ha hagyod magad :) Írj privátba címet, ha beszélgetnél.
2011. ápr. 4. 00:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:

Jól van nem kell így neki keseredni.

Lesz jobb is hidd el.

Én is így voltam szal tudom és te még nem is kaptál nagy szeletet.

Első munkanapomon tökre örültem, mert h van jó munkahelyem, fizetés is zsííír volt, meg volt egy szerelmem is szal minden király volt.

Aztán kiderült, h az én drágám már fél éve mással is kefél.

NA ott vége volt mindennek, munkahelyen állandóan beteget jelentettem, lefogytam vagy 10 kilót,pedig akkor már vagy 3 éve jártam kondiba.

Szinte alkoholista lettem.

Aztán lassan összeszedtem magam, de akkora már a munkahelyemen sz*arba se néztek szal azt is ott kellett hagynom.

Ami megint nem volt jó,de most új lappal kezdhettem egy másik helyen, próbálom megbecsülni, a barátnő témát hanyagolom, helyette inkább a sportra szentelem az időm.

szal ne izgulj, lesz még másképp is.

2011. ápr. 4. 00:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:
Ezt én is így látom: nem olyan hű de jó dolog ez az élet nevű valami :) Főleg, ha nem gazdag családban élsz...akik rosszabb körülmények között élnek igencsak a negatívumokkal találkoznak folyton...igazságtalan és durva az egész...
2011. ápr. 4. 00:22
 7/13 A kérdező kommentje:

00:21-es köszönöm, remélem, hogy tényleg lesz jobb, bár most jelenleg nem látom nagyon a végét...

Volt nekem is egy hasonló helyzetem nemrég és nagyon nehéz volt felállnom belőle, nem is sikerült teljesen a mai napig...de most valahogy mást érzek...most mintha nem lenne erőm már küzdeni sem...olyan mintha nem lenne miért...annyira szeretnék már saját életet, de még csak esélyt sem látok rá az elkövetkező jó pár évben és mindig az jut eszembe, hogy mások olyan boldogok és úgy szeretik egymást...nekem ez mért nem adatott meg...?

Köszönöm az eddig válaszokat!!!

2011. ápr. 4. 00:26
 8/13 anonim ***** válasza:
én itt vagyok melletted:) támogatlak^^,de ne add fel soha,mindenkinek vannak mélypontjai hidd el,de ezek a mélypontok ébresztik rá az embert h milyen is a boldogság.
2011. ápr. 4. 00:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:

Idővel el fog az jönni, meg azt is vedd figyelembe, h te nem onnan indultál, h mindent a segged alá raktak.

Én ezért nem is foglalkozok ezzel, mert tudom, h egyszer úgy is eljön az én időm:D

És neked is elfog;)

2011. ápr. 4. 00:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
Van munkahelyed, másnak még ennyi sincs. Keresd a jó oldalát mindennek ami megtörtént veled. Amibe nem halsz bele attól erősebb leszel, formálja a jellemed, tapasztalatot szerzel belőle. Keress barátokat, húzd elő a régieket, akik segítenek, nem anyagilag hanem lelkileg, lekötnek és érdekli őket mi van veled. Légy sokat a családoddal.
2011. ápr. 4. 00:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!