Hogyan reagálhatnék az ilyen szeszélyeire?

5 éve vagyunk együtt, de még mindig nem tudom megszokni, hogy a barátomnak vannak depis időszakai. A legrosszabb, hogy ezek nem olyanok, mint másoknak, hogy magába mélyül, és elvan. Ő kötözködik. Főleg velem, mert én vagyok ott. Én meg olyan vagyok, hogy próbálok segíteni, és úgy gondolom, hogy igazán örülhetne, hogy mellette vagyok, hisz nem 1 szemét dolgot megcsinált már velem.

Vagy mondja azt, hogy most szeretne egyedül lenni, és békén hagyom. Tegyük hozzá, együtt élünk. De ő nem mondja, hanem szemétkedik, közli, hogy én tehetségtelen vagyok, ügyetlen, és nem tisztelt egyáltalán.

Majd amikor ez az időszak megszűnik, akkor szeretni való, és érzem, hogy szeret, bújik.

De ilyenkor egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Durva példa, de ebben az állapotában azon is röhögne, és engem okolna, hogy milyen h.ülye vagyok, ha elgázolna egy autó, és meghalnék.