Milyen a szingliség?

Emberfüggő, sokan azt mondják rossz, de szerintem még aki alapból szeretne is kapcsolatot, családot, annak is tudnia kellene elfoglalnia magát, ha épp nincs senkije...

Én szingli vagyok és élvezem, én sem akarok családot, bőven elég volt az örökös alkalmazkodásból, kompromisszumokból míg otthon laktam. Maximum olyan kapcsolatba mennék bele, ahol nem kell együtt lakni, és nem akarnak folyton a nyakamon lógni (heti mondjuk 1-2 nap -nem egész nap- az oké). Rengeteg mindennel el tudom magamat foglalni, de a másokkal jópofizás sosem érdekelt.

Az meg hogy pár év múlva milyen lesz.. Nem tök mindegy? Ha jó lesz, és akkor is jól érzed majd magad, akkor minden rendben, ha meg úgy döntesz hogy mégis akarsz valakit, akkor keresel.

Szerintem ez 2 oldalú dolog.

Nekem nincs párkapcsolatom és ez jó, mert a magad ura vagy és nem kell alkalmazkodni senkihez.

De van egy másik oldala is a dolognak. Mikor látod az utcán a sok párt, akkor rájössz, hogy mennyire magányos vagy és milyen jó lenne valakihez odabújni.

Kérdező!

A kérdésed alapján te még nagyon fiatal vagy. Szingliséget senki nem tervez. Dolgoznak az emberben a hormonok.

Sokan félnek a kudarctól és azt mondják, így jó nekik, nem akarnak társat. Lehet, hogy sosem volt normális kapcsolatuk és már feladták...

Van aki egyedül marad és ideiglenesen szingli. Én is ilyen vagyok. Egy nagyon hosszú kapcsolat után élvezem a szabadságot. Lehet, hogy egy-két hét vagy év múlva már nem leszek egyedül. Az még jobb lesz ennél az állapotnál.