Miért nem érti meg, hogy nekem egyáltalán nem könnyű feldolgozni a babám elvesztését?

Talán pontosabban leírhatnád a dolgokat... Mióta vagytok együtt, mik a közös terveitek, milyen a kapcsolatotok, mi lett a babával, miket csináltok együtt, hogyan viselkedtek egymással, stb-stb-stb. Így nem lehet szerintem normálisan válaszolni a kérdésre ennyi támpont ismeretében.

Ez a pasi volt a baba apja? Mert akkor nemigen értem miért nem érzi át a dolgot. Én is pasi vagyok 33 sajna nálunk is volt ilyen két esetben és utólag végiggondolva onnan indultunk el a lejtőn és szét is mentünk végül, de ez nem ide tartozik. Szóval. Természetesen egy nőnek sokkal nehezebb feldolgozni az ilyen eseményt mert végülis a "nőben" zajlanak a dolgok. Valószínű Ő könnyebben túlteszi magát általában is a dolgokon és ezért is lehet. Nem tudom mennyire érzelmes, lelkizős típus. Beszéld meg vele, hogy Te mit érzel. Kérdezd meg Őt miért nem viselték meg annyira a dolgok. Nálunk is úgy volt, hogy én hamarabb túltettem magam a dolgokon, a párom a mai napig nem pedig évek teltek el azóta, talán jó lenne neked szakembert is felkeresni. Én próbáltam minél hamarabb a jövőbe nézni, menni és nem a múlton rágódni. Mindennek oka van, így a baba elvesztésének is. A természet nem engedi meg hogy "életképtelen" egyedek megszülessenek, a terhesség rossz kimenetelű is lehet az anyára nézve, a szervezet védekezik ha valami fejlődési rendellenesség van a babánál és egyszerűen kilöki. Nekünk azt mondta a doki, hogy 10 első terhességből 6 vetéléssel végződik, persze ez nem megnyugtató annak aki abban a 6 ban van :-( Végül is szerintem egy őszinte beszélgetés a pasival sokmindenre fényt deríthet és könnyebb lesz majd tovább lépni, bármilyen irányba is kell megtenni azt a lépést.... Minden jót Neked és további szép napot! :-)