Mennyire durva hogy úgy vallok szerelmet hogy talán fenyegetést is kilátásba helyezek?

Na. Vázolom ez én esetemben hogy történne.

Jönnél hozzám szerelmet vallani. Mondjuk nem tetszel, nem is nagyon érdekelsz, van ilyen. Udvariasan nemet mondok, mert nem szokásom bunkón beszélni másokkal, ha nem szolgálnak rá. Az ügyet innentől kezdve felejtősnek gondolnám, volt már rá példa, és nem kürtöltem világgá, megtartottam magamnak a dolgot. De ezek után te megfenyegetnél engem, hogyha erről bárkinek is szólok, akkor lesznemulass.

Nyílván nagyobb darab vagy nálam, megijednék és féltve érezném a testi épségem. Ez a pont lenne, ahol szólnék a jóféle barátaimnak (akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy ugorjanak egy ilyen miatt), hogy mégis, tegyenek már helyre, mert mégis, mi a fenét képzelsz te magadról, hogy rámtörsz, majd mivel kikosarazlak megfenyegetsz?! Ezek után pedig elmesélném a többieknek, hogy mégis milyen egy állat vagy te, hogy tisztában legyenek vele, és megóvjam őket tőled.

Mert ugye honnan a fenéből kéne kitalálnom, hogy úgyse váltanád be a dolgot?

"hát ha nem akar összejönni velem akkor onnantól édesmindegy hogy személy szerint mit gondol.azon hosszan lehetne vitatkozni melyik a rosszabb ha bunkónak néznek vagy ha vesztesnek"

Ne haragudj, de te nem vagy oda azért a lányért, akiről így gondolkozol. Valamint akit meg akarsz félemlíteni, merő hiúságból. Majd amikor valóban szerelmet vallasz valakinek, mert valóban szerelmes leszel, akkor az fog fájni, ha nem viszonozza az érzelmeidet, és nem az, hogy ki csámcsog rajta.

Ezt a lányt hagyd békén, mert nem szereted, nem tiszteled.