Mikor érdemes járni valakivel?

Én meg azt mondom, h várj, mit hoz az élet!

Én is így gondolkodtam a tökéletes párkapcsolatról. Van egy srác, akit már egy ideje ismerek, barátok vagyunk, én később beleszeretek, majd neki is megtetszem én, és mikor bevallja, én rábólintok, együtt járás, házasság. :) Ez volt számomra az ideális. Na, hát ezt már 18 éves koromban "elrontottam", ugyanis megismertem egy srácot, és habár nem voltam szerelmes, sőt, végig tudtam, h nem vagyok az, mégis együtt voltunk másfél hónapig, aztán én szakítottam végül, mert rájöttem, h hosszabb ideig nem tudnám folytatni vele, hiszen ahhoz nem elég komoly a kapcsolat, h már mikor vidéken tanulok, és kollégista vagyok, akkor is tudjunk találkozni rendszeresen. (Igen, azóta már végzős vagyok, és sok mindenen túl estem, van némi tapasztalatom párkapcsolatok terén)

Utána jött egy 2 éves szünet, majdnem 2 év telt el, h újra megismerkedtem vkivel, és róla tényleg azt hittem, h ő az igazi, mégsem úgy alakult, az, amire ráfogtam, h szerelem, köze se volt hozzá... Nehéz volt tovább lépni, de megtettem.

Volt még néhány próbálkozásom fiúkkal, hosszabb-rövidebb ideig tartók, és most végre úgy érzem, kikötöttem vki mellett, akit szeretek. :)

Tudod, vele sem úgy kezdtem el "ismerkedni", járni, h már tudtam, h mi lesz később, de sokkal tudatosabb voltam, az igaz. Viszont csak fokozatosan alakult ki ez az egész, és nem bántam meg egyetlen percét sem, amit eddig vele töltöttem. Most már mindketten tudjuk, h ez egy komoly kapcsolat, és mit várunk tőle, meg egymástól. :)

Bocs a litániáért, csak gondoltam, leírom a tapasztalataimat...