Kapcsolatban vagy egyedül?

3 évet voltunk együtt a barátommal. Most ez az utolsó néhány hónap úgy zajlott, hogy külön, együtt, külön.

Komolyak a szándékai, de én már nem vagyok szerelmes belé. Ezt tapintatosan meg mondtam neki. Szeretem, de ez már nem olyan mint régen. Annyit sírtam ezen és tudom, hogy mit kellene tennem, de olyan nehéz megtenni.

És rá kellett jönnöm, hogy félek az egyedülléttől. De csak azért nem akarom magam mellett tartani.

De így egyben egy barátot is "ellökök" magamtól.

És aztán jön az, hogy azon fogok kattogni, hogy biztos jól döntöttem e.

Meg az jár a fejemben, itt vagyok 28 éves, se házasság, se gyerek, más ilyen korban már...

Mások szerint helyes, aranyos lány vagyok, de mi van ha mégsem találok még egy ilyen pasit aki ennyire szeret.

Léci segítő válaszokat adjatok. Másnak is vannak ilyen gondolatai?