Amikor alárendeljük magunkat a férfinak, önbizalom nulla, az miért jön ösztönösen?

pedig tudatosan szakítanék

nagyon sokat szenvedek a párom miatt, főleg féltékenység - amire megvan az okom, meg sorolhatnám, mennyi kérdésemre írták itt, hogy hagyjam el, és mégsem megy!!!

automatikusan próbálok megfelelni, próbálom elsimítani a szakítóokokat, saját magam elnyomom, inkább szomorúan, szenvedve vagyok, minthogy egyedül legyek.

hallottam olyat, hogy mindig akkor szakít valaki, amikor a szakítás fájdalma kisebb fájdalommal jár, mint maga a kapcsolat.

nálam ez miért nem lendül már át? lassan kikészülök, de vele vagyok!!!

Miért van ez?

és miért nem segítenek a tanácsok? ésszel felfogom őket, de NEM BÍROM MEGLÉPNI.

és ha meg is van az ok. hogyan győzzem le?

Help