Szerintetek egy plátói szerelem mikor vagy mitől mulik el? Lehet-e a szerelmet ami őrült nagynak tünik, kiszakitani az embernek a szivéből?

Hát nekem életem első szerelme, az az igazi, velőig hatoló, az plátói volt. Több mint 2 évig nem csillapodott a lángolás, és bennem is volt egy ilyen "hogy tudnám őt valaha is elfelejteni". Aztán a harmadik évre szép lassan lecsendesedett bennem. Ettől függetlenül féltem, hogy előbb talál barátnőt, mint én. Most már nem zavar, hogy neki van, nekem meg nincs, még ha neki az még mindig tart, nekem meg már nem.

Idő kell hozzá, és lehetőleg társaságának kerülése. Szerintem.

odamész, szólsz neki hogy tetszik, ó pofára ejt és ennyi.

elmúlt a szerelem.

természetesen ehhez egy korrekt forma kell aki szépen pofára ejt.

nálam bejött, azóta is barátok vagyunk a lánnyal.

23/f

Ha az ember talál magának valaki mást (hogy úgy mondjam, szerelmének új tárgyát), akkor elfelejti. Enélkül azért jóval lassabb.

A második kérdésre a válaszom: igen, lehet. Megcsalás, egy nagyon kellemetlen veszekedés, sorozatos balhék, stb. - ezek mind megölik az érzéseket, s még ha a végén úgy is érzi az ember, hogy még tudná szeretni a másikat, azért az nem ugyanolyan, mint előtte.

emberként módod van rá, hogy kontrolláld az érzéseidet, de ez az átlagembereknek nem szokott menni.

de a kérdésedre megadja a választ.

Nem értek egyet a 2.válaszolóval. Attól még, hogy pofára esel, nem lesz jobb. Így legalább ott van benned, hogy szép vágy volt. Ne rontsd el azzal, hogy elrondítod. Én tapasztalatból beszélek. Kb 3 plátói szerelmem volt.

1.: olyan jeleket adott, amiket félre értelmeztem, pofára estem mikor végül rávettem magam pár év után hogy kezdeményezzek. utána kb 1 évig siránkoztam miatta,borzalmas érzés volt,majd ezután kb 1 év múlvára tejesen kihült a felé érzett szerelmem. azóta eltelt 1 év, már fél éve minden nap látom,és már semmit nem érzek iránta!

2.: olyan jeleket adott, amiből az jött le, hogy én is bejövök neki. itt már nem mertem kezdeményezni. ő egyszer kezdeményezett, de elcsesztem. magyarul: volt rá esélyünk h összejöjjünk, de mégse sikerült a dolog. 1-2 éve nem nagyon találkozunk, csak néha. mikor látom, akkor eszembe jutnak a régi szép idők, de nem mondom azt, hogy megbántam, hogy nem jöttem össze vele, már nem kelt bennem olyan érzéseket.

3.: egy bulin ismerkedtünk meg, 1 évig messziről figyeltem, aztán észrevett ő is engem. összejöttünk, mert egymásba szerettünk, és már fél éve imádjuk egymást, mindketten úgy gondoljuk, hogy életre szóló szerelmet találtunk egymásban.

Ezeket összefoglalva: szerintem jobb úgy visszaemlékezni egy plátói szerelemre, hogy szép volt, de már nincs semmi, mintha úgy emlékeznék vissza rá, hogy pofára estem. Ha pedig tényleg úgy gondolja a sors, vagy pedig Ő, akkor összejöttök.:)

nem látom értelmét annak, hogy 2-3évig szenvedjek és elzárkózzak az ú kapcsolatok elől azért mert plátói szerelmet táplálok valaki iránt.

ha tényleg igazi plátói szerelmet érzek akkor életem végéig megmarad az emléke bennem még akkor is ha csak 1 napig bírtam magammal aztán kezdeményeztem és le lettem koptatva.. (PL.:magyarul a "szerelem" 1 napig tartott aztán pofára estem.)

nálam ez a helyzet:

kb 2 hónapig tartott a plátói szerelem.. de sosem fogom elfelejteni a lányt és a mindig is lesz egy darabka ő belőle amit más lányokban fogok keresni. ez pedig a jó beszélőke (jó kommunikációs készség, ami valljuk be sok lányból hiányzik.)

pedig az érzéseim már kihűltek a lány iránt miután pofára estem és kb 2-3hét alatt kihevertem a dolgot.

azóta a tipikus lila ködös szerelem van rajtam egy másik lánnyal aki viszonozza az érzéseimet:) és néha akaratlanul is összehasonlítom őt a plátói szerelemmel.. pedig nem tartott évekig.

hogy szép emlékek-e ez a két hónap plátói szerelem?.. nem.

mert nem lett szép vége.. mért lenne szép emlék akkor?

hogy mi maradt meg emlékül? jó is meg rossz is..:)

amikor bőgtem a közeli erdő mélyén és utána vágyakoztam.. és amikor megnyíltam előtte feltétlen bizalmat gyakorolva:)

életemben először mertem megnyílni vkinek ilyen szinten.. az szép emlék és tapasztalat volt. de ennyi kb:)

már nem emlékszem arra a vibrálásra ami bennem volt.. pedig biztosan volt.. de nem érzem már és nem emlékszem rá tisztán.

és idővel ez az emlék csak kopni fog még jobban.. és marad a szélsőség.. a sírás emléke és a megnyílás szépsége.