Hogyan tudnék segíteni a kedvesemnek?

Szóval: imádom a harisnyákat. Valahol ez a szenvedélyem, és legtöbbször izgatónak is tartom, ha harisnya van rajtam. A párom láb, és harisnya fetisiszta. Nincs is ezzel semmi baj, kiegészítjük egymást, kielégítjük egymás vágyait, igényeit, tulajdonképpen sokszor inkább egy szexuális segédeszközként tekintünk a harisnyára. Én imádom, ha a lábaimat kényeztetik, és a párom nagyon érti a dolgát..:PEleinte teljesen átlagos dolgokban nyilvánultak meg a harisnyás "hajlamaink":)Simi, masszázs, lyukas harisnyák leszaggatása, harisnyás lábra élvezés. Kedvesem, mindig jó alaposan kezelésbe vett, én pedig lelkesen szereztem be az újabb darabokat. Az első meglepetés(nem negatív értelemben,csak álmomban sem gondoltam volna) akkor ért, mikor el kellett utaznom egy hónapra, és a kedvesem azzal állt elő, h adjam neki oda az egyik harisnyámat, amit felvehetne, így könnyebb lesz neki kibírni azt a hosszú időt, mert a harisnyámban,(ami előőtte az én bőrömön feszült), egész nap magán érezne. Jaj, milyen kis aranyos, gondoltam, és adtam neki egyet.Viselte is, és eléggé bejött neki a dolog, mert innentől kezdve egy csomó harisnyámat elkérte, és nadrág alatt hordta. Izgatta a dolog, h egész nap "magán érezhet", és ez csak a mi kettőnk titka. Persze nem csipkés combfixre meg tipikus csajszis mintás színes darabokra kell gondolni, hanem sima egyszerű diszkrét pl matt testszínűeket hordott csak, és azt sem azért, mert különösebben tetszett volna neki, hanem mert valamikor az enyém volt, az én imádott lábaim voltak benne, és így "mindig ott voltam szorosan vele". Enge is izgatott a dolog, én is érezni akartam egész nap magamon érezzem a kis drágát, h elkényeztettem a lábaimmal, és mikor végeztem, úgy ahogy volt lucskosan felvettem a cipőmet azokrol a részekről amiket nem takart a cipő letöröltem a cucost, és így voltam egész nap. Hát ez olyan izgató volt, h alig értünk haza, és egymásnak estünk kezdetben mindennapos volt, de aztán elkezdtük variálni a dolgokat, h ne unjunk rá semmire, mindig meglepetést tartogatott az adott nap. És azóta is mindig valamelyik (már nem használt)harisnyámat, vagy (ha olyan az idő), térdfixemet hordja.Teljesen természetessé vált(váltam:P) neki.Olyannyira, hogy ha teheti zokni nélkül csak hariban vanilyenkor teljesen felszabadult, elemében van. Viszont, az ismerősei nem tudnak erről a szokásáról. Ha jönnek hozzánk kénytelen felvenni a cipőjét(erre a célra tart egy otthoni cipőt, mondván fázik a lába), vagy ha valahova megyünk, vagy nem veszi le a cipőjét, vagy ahol, tudja, h le kell venni a cipőt, akkor zoknit húz. És ilyenkor, mintha kicserélnék, csak ányéka önmagának, kedvetlen. Teljesen felőrli ez a szituáció, mert egyik oldalról lételeme, hogy a harisnyáimat viseli, ugyanakkor ezt nem teheti meg szabadon, ahogy neki jól esik, mert féla környezete reakciójától.Amikor ez szóba került, azt mondta, h nem tudná elviselni, h a legmélyebb érzéseinek a megnyilvánulásából űznének gúnyt..leb#zizzák,cinkelnék vele elfordulnának tőle. Azt mondja nem meri megkockáztatni. Viszont nekem meg olyan rossz ilyenkor látni, mert nekem is természetes, bejön ez a dolog, nem találok semmi kivetnivalót benne. És szeretnék neki segíteni, de nem tom hogy mit tudnék tenni érte...Szóval érdekelnének vélemények ezzel kapcsolatban, h milyen reakciókra, pozitív, vagy negatív kritikákra lehet számítania. És hogyha elsőre bizarr is a dolog, akkor azért az eklső megrőkönyödés után ész érvekkel vajon lehet e hatni a hozzáállásra?

(Légyszi csak értelmes kritikákat, válaszokat írjatok, akik csak parasztkodnának, meg b#uziznánakazok kíméljenek. Mert nem az,ezt tanúsíthatóm, sőt sokkal több szeretet és törődést kaptam tőle, mint akár melyik "ízig, vérig férfitől", ha úgy tetszik macsótól, akivel eddig dolgom volt. Rendben, elismerem, nem hétköznapi, kissé bizar dologról van szó, de nekünk kettőnknek kiválló, és senkinek nem árt azzal, hogy harisnyát hord. Légyszi ezt tartsátok szem előtt, ha válaszoltok)