Disznó férfitársaim, belemennétek a viszonyba?

Kíváncsi vagyok végül hogy döntesz. Az írásaid alapján normális pasi lehetsz, szóval nem hiszem hogy lelkifurdalás nélkül meg tudnád tenni. Egyébként pont a lelkifurdi különbözteti meg a disznó pasit a normálistól, ugyanis a disznónak sosem lesz olyan.

Bár sem disznó nem vagyok, sem pasi, de azt gondolom hogy igaz a mondás: a kísértéstől csak úgy lehet megszabadulni ha engedünk neki.

A kérdés csak az, milyen áron....ugyanis van ami egész egyszerűen nem éri meg. Ezen gondolkodnék a helyedben, mert ha megteszed és utána hónapokig nem tudsz a párod szemébe nézni lehet hogy túljutottál a kísértésen, de nem hiszem hogy azt mondod megérte.

11.49.

Kedves Kérdező! Azt hiszem sikerült megdöntened az egy kérdésre válaszoló erkölcs csőszök számát. :) Én egyáltalán nem tartalak disznónak, hanem egy gyarló embernek. Hazudik, aki hosszú évek után azt állítja, hogy még soha nem akart mással lenni, csakis élete párjával. Igenis, az ember néha bizony meginog. Azért sem ítéllek el, hogy egy fagyi elnyalásával hasonlítottad össze - ez nem a lelketlenségedet bizonyítja, csak éreztetni akartad a kérdésedben, hogy szerelemről szó nincs. De vajon tényleg így van-e...? Kívánok sok sikert a döntésedhez és legyél boldog mindig.

U.i.: Első válaszoló voltam, akinek bocsásd meg, hogy direkt provokatív választ írtam, arra számítva ezzel, hogy szívből jövő válaszok érkeznek majd. És bejött. :)

Hozzáteszem még, hogy magam is jártam hasonló cipőben, de megálltam, pedig az tényleg szerelem volt (legalábbis a részemről). Klassz pasi vagy. Szia! :)

13 év alatt csak 3? Hű, ez egészen szép, mert van aki hetente félrek*r. :) A baj csak az hogy nem ezekhez kell magát az embernek viszonyítani hanem azokhoz akik egyszer sem.

Én sem disznónak tartalak, csak azt gondolom -továbbra is- hogy az emberben eredendően benne van hogy néhanapján félrekacsintgasson, és végül az dönti el milyen ember hogy valóban megbánja-e.

Ha megbánja, és nem teszi meg többet arra azt mondom: mindenki hibázhat az életében, mindenkinek jár egy második esély. Na de aki félrelép másodszor, haműrmadszor is, az aztán hiába mondja hogy megbánta, az már megpecsételődött.

Akárhogy is döntesz, azt már most felejtsd el hogy ezt használd védekezésnek hogy "dehát 13 év alatt csak háromszor történt....." nem a sportból félrek*rókhoz kell mérni magadat hanem az egyenes emberekhez. Azok meg vagy nem csalják meg a párjukat, vagy ha igen akkor soha de soha többet mert rájönnek hogy nem éri meg és nem tudnak a szemébe nézni utána, ezétr nem teszik meg többször.

Aki mégis megteszi, az már nem érdemel bocsánatot, sajnálatot, sem szép szavakat. Egyszer mindenki eltévelyedhet, de aki többször is megteszi, ott már valami hibázik, ott már nem eltévelyedésről van szó hanem egyszerűen ilyen lelkiismeretlen a jelleme.

Azzal sem érdemes takarózni hogy na itt mindenki erénycsősz, de a világban mégis sok a megcsalás. És? Ez ok arra, hogy akkor legyen még eggyel több?

Nem idegeneknek kell eldönteni hogy megcsald-e a párodat. Ezt már te eldöntötted, csak megerősítést vársz. Ha nem kapod meg, jön a vádaskodás hogy ejnye de erénycsősz mindenki holott a világban ezerrel megy a megcsalás-.

Na, hát ezért felesleges volt kiírni a kérdést.

És csak hogy tudd, miről beszélek: nem csak vagdalkozom, csaltam már meg nagyon fiatal koromban páromat, rettenetesen éreztem magam (pedig jó volt) és soha többet egyiket sem, mert aki valóban megbánja, szar embernek érzi magát utána, és többször nem teszi meg.