Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Valaki segítsen! 22/L
Nem bírok együtt élni anyósjelöltékkel.
Nem vagyok ehhez hozzászokva ami náluk van.Pl: ülünk az asztalnál vacsi van,senki nem szól semmit,csak eszünk,ez olyan kellemetlen,vagy pedig csak úgy napközben ott vagyunk a konyhában,és újra nem szól senki semmit,ez is kellemetlen,mert nem tudom,hogy velem van bajuk,vagy most mi van.
Úgy szeretnék külön költözni a párommal,több mint 4 éve együtt vagyunk.
Hétköznap még el is megy az idő,de hétvégén,ááá annyira vágyom haza.
Itt kaptam munkát,át is jelentkeztem ide,muszáj volt.
De nem fogom sokáig bírni ezt h itt kell lennem,furcsa természetük van,unalmasak,régimódiak,és nem tudom,de ha felveszek egy szebb ruhát mindig úgy néznek mintha még nem láttak volna embert,de azért nem mondaná senki,hogy szép a ruha vagy csinos vagyok,vagy vmi.
Anyósjelölttel egyáltalán nem olyan a viszonyom amilyennek szeretném,vele nem tudok beszélgetni.
Úgy érzem nem kedvel,nem szól hozzám.
Albérletbe nem tudunk menni,mert mezőgazdasággal foglalkoznak,és a párom szereti ezt csinálni,úgyh itt kellene maradnunk a faluban ahol most élnek.
Ők anyagilag jobban élnek mint az én szüleim,és apósjelölt azt mondta valamelyik este,hogy akinek már volt 5-6-7 munkahelye az egy sem akar dolgozni,és ő azokat csak lenézni tudja.
Na most hol tehet arról vki ha megszűnik a munkahelye,vagy éppen talál jobbat az előzőnél.
Az én apukámnak is már ez az 5. munkahelye,és ők ezt jól tudják,hogy dolgozott már pár helyen.
Meg hogy hogy lehet megélni havi 140-150.000 ft-ból.
Na az én szüleim ennyiből élnek,és ezt is tudják anyósjelölték,és erre is azt mondták,hogy ők így nem szeretnének élni,mert megszokták a jólétet,meg hogy a fiúknak van háttere.
Sok föld,erdő,tehenek(100db)...az én szüleimnek ezek nincsenek.
A fiúknak biztosan hasonló lányt képzeltek el,mint amilyenek ők,hogy föld erdő...
De hát ez nem így lett!
Érzem,hogy lenéznek,nem tudok velük beszélgetni.Más aki idejön azzal anyósjelölt is vigyorog,meg beszélget,de velem soha,mindig olyan mogorva.
Teljesen el vagyok keseredve!
Ha hallom hogy motyog a konyhába mindig azt érzem,hogy engem beszél.Mert ha nem akkor hangosan mondaná!
válasza:
válasza:Mondtam már neki sokszor,hogy engem mi bánt.
De szegény 2 szék között van.
Nem akarom,hogy szóljon az anyjának,mert én vagyok itt,és ha veszekednének miattam akkor én érzeném magam kellemetlenül.
Külön szeretne ő is menni,de az apja minden pénzüket a földvásárlásba öli bele.
Így is sok van nekik,és a párom rengeteget dolgozik,van úgy h este 9-kor jön haza nyáron.
A saját gyereküket nem kímélik.
A lekötött pénzükhöz meg sztem nem akarnak nyúlni,vagy pedig még úgy gondolják fiatalok vagyunk az összeköltözéshez.Anyósjelölt meg sztem úgy van vele h a pici fiának csakis ő adhatja mindenből a legjobbat.
Neh lefogyjon,én főzni nem szoktam itt,csak ritkán,mert teljesen másképp főzünk otthon ah ők,és ez a család már ezt szokta meg,a párom megenné szívesen a főztöm,de a többiek nem.
válasza:Az én szüleim nem tudnak nekünk házat venni,a párom szülei tudnának.
Ezt a párom mondta nekem.
De mégis hogyan mondjam meg neki?
Már sokszor próbáltam,és mondta h majd lesz valahogy!
válasza:Szívesen olvasom.
Légyszi írd le!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!