Honyan halhatnék meg fájdalom mentesen?

Sajnálom, hogy szemét leszek, de én nem tudlak sajnálni. Egyedül a babádat sajnálom, hogy ilyen szülei vannak/lennének. Egy gyenge, hisztis nőszemély és egy undorító apuka. Gyerekgyilkosság ide vagy oda, ha nem vagy olyan jó anyagi helyzetben, hogy EGYEDÜL IS(!) képes legyél felnevelni a gyermeked, akkor vetesd el.

- Szülőkre csak egy ideig számíthatsz, aztán eljön az a kor náluk, amikor róluk is neked kell majd gondoskodnod, mert magatehetetlenek lesznek. Plusz még ott lenne a gyermeked is.

- Apukára gondolni ilyenek után elég bolondság lenne, szerintem még akkor sem érdekelné a gyereke, ha DNS teszttel biztossá válna, hogy az övé. Megkapnád a megítélt gyerektartást (ha egyáltalán megkapnád tőle) és szevasz. Egy gyereknek pedig szüksége van mindkét szülőjére.

- Új pár találni marha nehéz gyerekkel. Főleg így, fiatalon. A korodbeli srácok még buliznak, csajoznak, nem úgy lépnek bele a komoly kapcsolatokba, hogy egy idegen ember gyerekéről is gondoskodniuk kelljen.

Ez csak a gyerek-része volt a dolgoknak, én így látom reálisnak és épeszűnek, nem kell velem egyetérteni.

A másik része a dolognak, ahogy a mondás tartja: nincs lehetetlen csak tehetetlen ember. Pont ez vagy te. Pillanatnyi tehetetlenségedbe siránkozol, hogy milyen rossz neked, ahelyett, hogy azon gondolkoznál inkább, hogy hogyan mássz ki a kakiból. Keress munkát! Állj a saját lábadra! Költözz el a szüleidtől, akár keress lakótársakat, akár egyedül albérletbe! Kezdj új életet, ismerkedj új emberekkel! Minden fizetésedből spórolj meg egy picit! És máris jobban fognak menni a dolgok...

A harmadik észrevételem: úgy írsz a halálról, mintha az egy hosszú időszakos alvás lenne, mint a pockoknál a téli álom. Fel kell, hogy világosítsalak: nem olyan! Elnézést kérek, de nekem az írásodból komolyan az jött le, hogy te úgy akarsz meghalni, hogy egy kicsit el akarsz tűnni, megpihenni, kikapcsolni, nem gondolni semmi rosszra, nem szenvedni, nem érezni fájdalmat. Utána ha megoldódott minden, visszatérni az életbe. Sajnos ilyenre nincs lehetősége halandó embernek... hacsak nem vagy valami földöntúli lény. Ha egyszer meghalsz, onnan már nem jössz vissza. Soha többé nem látnád a barátaidat, a szüleidet. Nem süttetheted magad a napon, nem fújhatja a szél az arcod, nem ázhatsz el, stb-stb-stb.

Nem értem az ilyen embereket milyen fából faragták?! Én még akkor sem dobnám el az életemet, ha a híd alatt kéne laknom nap mint nap és napi 1 kifliből kéne gazdálkodnom...

21/L

Gratulálok a 01:00es válaszolónak!

Meg az összes idiótának,aki képes úgy eldobni az életét,hogy egy másik embernek örökre lelkiismeretfurdalást okoz ezzel!

Aki nem akar élni,az nem éljen,de oldja meg maga,ne mással intéztesse el,szegény vonatvezető, aki mégha nem is direkt de embert öl,aztán az egész életét végigkíséri...