Honyan halhatnék meg fájdalom mentesen?

Biztosan nem! Mindig van megoldás. Csak van valami ami érdekel, amiért érdemes élni. Gyermeked fog születni! Eembber, ha másért nem hát miatta megéri.

Lehet egy időre hanyagolni kéne a párkapcsolatokat, aztán majd hozza az élet ;) Keress másban örömet. Foglald el magad!

Milyen idős vagy? Dolgozol, tanulsz?

Van, hogy az ember mélyre kerül, és csak a kilátástalanságot látja, de mindenre van megoldás, csak tenni kell érte!

Ha szeretnéd, hogy veled legyen beszéld meg vele a dolgaitokat. Ha úgy alakul, hogy nem, akkor pedig ne menekülj egy másik kapcsolatba, hanem legyél egy kicsit egyedül... Lassan el fogod felejteni, és tiszta fejjel, belekezdhetsz egy olyan kapcsolatba, ahol sokkal átfogóbb élményekben, szerelemben lehet részed, ami kölcsönös.

Ezt most biztos nehéz elhinni, de így van. Ha nem passzoltok az úgy is kiderül.

Ezt a butaságot meg verd ki a fejedből, mert ez nem megoldás, ez menekülés, gyengeség.

A Világ tele van pozitív dologgal, amely élményeket elszalasztani magadtól nagy hiba lenne!

A szeretteidre térve neked hogyan esne ha egyikőjük egy ilyen megoldást választana a problémái megoldásához?

Kicsit sírd ki magad, pihenj, aztán állj a sarkadra!

Minden jót!

Túléled! Nem ér annyit senki és semmi, hogy feladd. Mindig van esélyed, egyszer fenn egyszer lenn. Látod, még itt is próbálnak segíteni. Veled vagyunk, előbb utóbb csak találsz valamit, vagy valakit akinek a segítségével átvészeled ezt. De ehhez hinned kell magadban, hogy sikerülni fog.

Szeretnél önző lenni? A sarkadra állni? Hogy végre te is boldog legyél? Hogy ne szenvedj tovább?

Akkor ez nem annak az ideje amikor gyáva féregként viselkedj! Nincs meghátrálás, a könnyebb út sosem jobb. Fel a fejjel, és tedd rendbe az életed!

Próbáltad más fiúkkal, de mégis ő járt a fejedben? A 4 év alatt mikor is? Gondolhatja, hogy ilyen "próbálkozásból" lettél terhes.

Máskor olyantól vállalj gyereket, aki nem tesz veled ilyet!

Sőt, máskor olyannal feküdj le, aki nem így viselkedik veled, ha valami balesetből becsúszna a magzat.

Kedves kérdező,

Először is jó vastagon aláhúznám a 16:16 -kor válaszoló kolléga első bekezdését.

Továbbá. Nekem 10 éves kapcsolatom ért véget 2 évvel ezelőtt. Gyönyörű kapcsolat volt, nem volt hiba semmiben, szépen haladtunk. Esküvő és baba is tervben volt. Az elcsúszás az egyetemi tanulmányaink miatt volt, ugyanis az egyetem elején ismerkedtünk meg, de gyakorlatilag 10 évet együtt éltünk. A lány olyan volt akit mindig is szerettem volna, nekem ő volt a nagy Ő. Aztán új munkahelyre került az utolsó évünkben és kollégái rossz behatást gyakorolva rá egy felszínes, anyagias és rendkívül hisztérikus nővé vált, akinek csak a virítás és a presztízs volt fontos. Addig sem volt a legönzetlenebb típus, de onnantól kimondottan önzővé vált. Én ezt még mindig toleráltam mert imádtam ízig-vérig még 10 év után is. Az elválás oka az volt, hogy egy orvossal félrekúrt, ami amúgy elég hamar ki is derült mert nem vagyok hülye és észreveszem a jeleket. Ráadásul szemét módon kihasználta, hogy akkor épp a munkahelyem megmentése miatt (majdnem becsődölt a cégünk) eléggé ki voltam, stresszes voltam stb. Ő ezidő alatt vígan randizgatott a doktor úrral lévén kötetlen volt drágám munkaideje. Azért orvost választott mert presztízs és anyagiak. Pedig nem éltünk rosszul, ketten együtt kerestünk annyit, hogy abból más helyen két négyfős család megél. De azt már észrevettem, hogy a nőknek egy idő után nem elég semmi ami van - és ez nem csak anyagiakra vonatkozik.

Szóval itt elbukott a dolog. Természetesen mivel én az egész életemet rá tettem fel, rengeteg dolgot feláldoztam érte nekem olyan volt amikor kisétált az ajtón mintha az életem ment volna ki. Ezután mély depresszióm volt, éjszakákon át nem aludtam vagy törtek rám zokogó rohamok (nem szégyellem), piszokul fájt. Mindeközben másfél évig még kilincseltem nála hogy gondolja meg magát, jöjjön vissza, könyörögtem neki. Nem jött. Egyrészt haragudott rám, mert nem gondolta volna hogy ilyen hamar lebukik, másrészről meg ha ő most visszajön akkor mit mond majd a család, meg egész életében hallgathatja hogy ő félrekúrt. Ezt ugye nem akarta.

Ja, majd elfelejtettem mondani, hogy gyakorlatilag még el sem költözött a lakásból, a doki bácsi már dobta, ugyanis neki több esze volt megmenteni a régi ám megromlott kapcsolatát mint beleugrani egy bizonytalan újba. Így exem két szék közül a pad alá a nagykönyv szerint. Azóta eltelt 2 év, és most már én is úgy-ahogy túltettem magam rajta és próbálok nyitni más lányok felé. Nehéz, mert még mindig bennem van a görcs és a félsz, hogy mi van ha ők is olyanok, vagy egy idő után olyanok lesznek. Nem szeretnék még egy ilyet átélni. De mint látod, túlélhető. Sok éjszakát át fogsz még sírni, leszel néha lent, néha fent, de többször lent, semmihez nem lesz kedved és nem fog érdekelni, csak azon jár majd az agyad hogy miértmiértmiért. Aztán lassan elmúlik. Sokat segíthetnek a családtagok, barátaid, sok beszélgetés, kikapcsolódás. És fontos hogy találj valamit amivel gondolataidat lekötheted, én is így tettem. És itt vagyok, nem haltam meg és nem is akarok. Sőt, nyitottan várom a nőt hogy toppanjon be az életembe és pakolja tele a fürdőszobámat a 400 piperéjével és idővel népesítse be a lakás többi szobáját is. :)

Hidd el, te is kijutsz az alagútból. A babád ha megszülöd pedig az egyik legszebb dolog lesz életedben, és rengeteg boldogságot fog neked okozni. A gyermeked feltétel nélkül fog szeretni mindig, az ő szeretete neked is erőt fog adni, a tiéd pedig neki. És csak találsz majd egy férfit is magad mellé, akit pedig szerelemmel szerethetsz és ezt viszonozza. Nem lesz könnyű dolog egy gyermekkel együtt, de nem is lehetetlen.

Fel a fejjel.

31/F