Az emberek miért nem magukban keresik a boldogságot, és miért másoktól "várják el", hogy boldoggá tegyék őket?

Nekem az segített,hogy megtaláltam az életcélom!Nekiálltam új szakmát tanulni, alig várom,hogy dolgozhassak!Az lebeg a szemem elött,hogy milyen jó lesz majd saját lakás, kisbaba stb!Ezen kívül barátnőzök,ha van időm!Összeírtam azokat a dolgokat, amik örömet okoznak az életben, mint pl: a táncolás, így el kezdtem versenytáncot tanulni...Azt tanácsolták anno,hogy még akkor is mosolyogjak,ha legszívesebben sírnék,és egy idő után szívből fog jönni a mosoly!És így is lett!Ha néha napján rámjön a "jajj de sz*r az élet" érzés, akkor fogok egy papírt és minden gondomat kiírom!Utána átgondolom,hogy mit hogyan kell felfognom és min kell változtatnom ahhoz,hogy legközelebb ne jelentsenek a leírt dolgok problémát!Így lettem kiegyensúlyozott,és rájöttem arra,hogy az emberek is sokkal szívesebben barátkoznak velem mióta látják rajtam,hogy mosolygok és kiegyensúlyozott vagyok!Olyan ember senkinek nem kell, maximum ideig-óráig, aki mindig "nyavajog"!És a páromon is látom,hogy sokkal jobban érzi magát velem,és tudom,hogy azzal tudom MÉG boldogabbá tenni,ha látja,hogy boldog vagyok!

És szerinted ha valaki ennyire más embertől függ,és egész élete során nem találja meg a párját,az egész életében boldogtalan???Nem önmagunkban kellene keresni a boldogságot?Mellesleg melyik pasi az,akinek egy depressziós, melankolikus, boldogtalan emberre van szüksége?Nekem van olyan ismerősöm,aki "csak" a párjával boldog!30 éves a férfi,de már számtalanszor otthagyta a csajt,mert elege van,hogy ennyire függ tőle, és hogy nem is akar más dolgokban örömet találni!!De persze a csaj mindig visszakönyörögte magát!Milyen élettapasztalat???Most akkor elmeséljem,hogy volt egy 4 évig tartó kapcsolatom,aminek gyomorfekély és depreszió lett a vége?El sem tudod képzeni,hogy egy ilyen kapcsolatból mennyi tapasztalatot tud gyűjteniaz ember!Lehet,hogy huszonéves vagyok,de nem a kor függvénye,hogy valaki mennyire tapasztalt!Elfogadom,ha más a véleményed, de kérlek ne támadó stílusban fogalmazz,mert úgy gondolom,hogy én sem írtam semmi olyat,ami miatt megsértődhetnél...Köszönöm

Én ismerek olyan embert,aki már 70 éves, és egyedülálló,mert nem egy párkapcsolatban találta meg a boldogságát...Mindenkinek más okoz örömet, de életed végéig nem függhetsz más embertől,mert semmi nem tart örökké!Nem hiszem,hogy az lenne a normális,hogy valaki boldogtalan,mert nincs párkapcsolata!Rengeteg olyan embert ismerek,aki szingli és boldog!Ők nem úgy fogják fel az életet,hogy "siránkozzunk,mert nincs férfi az életünkben", hanem úgy,hogy boldogok önmagukban,és ha jön egy férfi,attól még boldogabbak lesznek!De azért nem dől össze a világ,és nem kell öngyilkosnak meg lelkibetegnek lenni,mert nincs az embernek párkapcsolata!Millió meg egy dolog örömet tud még okozni az embernek,de úgy látszik,hogy ezeket a dolgokat még nem fedezted fel!

Ja és azért még,mert valaki máshogy gondolkodik, nem kell lehülyézni és hazugnak nevezni!Remélem,hogy életed során minden egyes percet párkapcsolatban fogsz tölteni,mert nem azért élünk,hogy boldogtalanok legyünk!

Senki nem arról beszélt,hogy valaki élje le az életét egyedül!De ha éppen valaki egyedülálló,miért siránkozik,hogy szegény Ő?Nekem 2 éve tökéletesen működő párkapcsolatom van, vele tervezem a jövőm,mindennél jobban szeretem, de ha éppen nem lenne senkim,akkor is feltalálnám magam,és megkeresném a boldogságot más dolgokban, nem pedig nyafognék és sajnáltatnám magam!Nem emlékszem olyanra,hogy bármikor boldogtalan lettem volt azért,mert nem volt párom!Voltak barátaim, hobbijaim, és boldog voltam!

És mondhatsz bármit, az ember boldogsága akkor se azon múljon ,hgy van-e éppen párkapcsolata vagy nincs!