Miért van az a mostani párkapcsolatoknál, hogy amikor jönnek a problémák, akkor nem lehet azokat összebújva, meghitten, a másikra figyelve megbeszélni, hanem ott kell miattuk hagyni a párunkat és máshol boldogságot keresni?

Nagyon jó kérdés. Nem is tudok okos választ adni a kérdésedre, de mivel én is (és még bizonyára nagyon sokan) értem és érzem, hogy miről beszélsz, így hát írom, ami eszembe jut...

Valószínűleg nagyon türelmetlenné váltak az emberek. Minden most kell, és azonnal. És ha gond van, lecseréljük a terméket és az embert egyaránt. Az egyik humorista mondja: "Mi olyan gazdagok voltunk, hogy ha beteg volt a nagymama, vettünk egy másikat." Vicces, vicces, de mindannyian értjük a dolog tragédiáját.

Nagyon kedvelem Csernus könyveit, de érdekes módon, ha probléma van egy kapcsolatban, egy házasságban, a szakítást vagy a válást tartja megoldásnak...

A kérdésedben azt írod: "a mostani párkapcsolatokban". Nem tudom, hogy ez új keletű dolog-e. Talán régebben is megvolt ez. Talán nem a korosztályon múlik/múlt, hanem az emberen... Képesek vagyunk a közös boldogságot keresni, vagy csak a sajátunk érdekel? És ha valami nem működik zökkenőmentesen, kidobjuk... Pedig ugye mennyivel nagyobb eredmény, újraéleszteni egy növényt, ha haldoklik, mintsem kidobni és újat venni?