Vajon megváltozott? Barátokként kezdtük. Aztán több volt köztünk, de csak kihasznált, (pedig én szerettem őt) ezért kizártam az életemből. Nemrég pedig újra felkerestem. Mire számíthatok vajon?

Régóta ismerem őt, kb 3 éve. Eleinte csak ismerkedtünk, barátkoztunk, beszélgettünk sokat de neki volt barátnője ezért nem is gondoltunk többre sosem. Így ment ez hónapokig, de mindig is láttam rajta, hogy egyébként érdekelném. Egyszer aztán, kb 1,5 éve történt, hogy a szokásos baráti találkozót megszerveztük, de egészen másba fajultak a dolgok, teljesen váratlanul.. ittunk is kicsit, mert egy buliban találkoztunk, de valahogy nem fognám az alkoholra mert mind2en akartuk az egészet: lefeküdtünk egymással. Utána 3 hónapon keresztül viszonyunk volt, persze a barátságunkon kívül. Velem csalta az állítólag komoly barátnőjét. Persze én beleszerettem, sosem hittem volna hogy ez lesz.. de tudtam hogy ez így nem helyes mert csak kihasznált végülis, ezért úgy döntöttem ezt abbahagyom, mert már nem bírtam - egyik napról a másikra végül kizártam az életemből. Depressziós lettem, hiszen elvesztettem így a legjobb barátomat is, persze nem tehettem mást, hiszem kihasznált..

Azóta már eltelt 1,5 év, véget ért egy hosszabb kapcsolatom is, minden megvolt: szörnyű szakítás stb.. Nem tudom, hogy mennyire volt ez természetes reakció, de újra felkerestem és szépen lassan felvettem a sráccal a kapcsolatot, aki anno kihasznált. Úgy éreztem, visszakaphatom végre a fiúbarátomat mert semmi többet nem terveztem vele ugyan, csak hiányzott és mint kiderült én is hiányoztam neki. Szingli lett ő is közben. Titokban reménykedtem is. Persze közben hamar megszerveztük a találkozást. Nagyon jól éreztük magunkat ennyi idő után. Sokat beszélgettünk, és nem tudom, helyesen tettem-e, de amikor másodszorra találkoztunk újra, felvitt magához és lefeküdtem vele. Teljesen másnak éreztem az egészet, a hangulatot, nem úgy mintha csak szeretők lennénk. Nem olyan, mint régen. Ennyire megváltozott volna? Nem ilyennek ismertem meg őt.A szülei előtt is mutatkozott már velem, régen persze bújkáltunk mindig.Még szóban nem mondta ki hogy együtt vagyunk, de úgy érzem már egy párt alkotunk.Csak nemrég hallottam tőle egy olyan mondatot hogy megvan egyedül, nem kell neki barátnő. Vajon akkor most komolyan gondolhatja ezt az egészet ? Vagy csak azért kellek neki, hogy legyen ágyasa? Attól félek megcsalna engem is ugyanúgy. Vagy higgyek abban hogy pozitív irányban változott? És még egy kérdés, vajon belém tudna -e szeretni ezek után?