Hogyan tudnám legyőzni a gátlásaimat? Egyszerűen nem merek ismerkedni.

Hát nem mondom azt, hogy már tökéletesen megy minden, de történt változás azóta pozitív irányba. Komolyabb, hosszabb ideig tartó kapcsolatom sajnos még mindig nem volt, de már merek kezdeményezni, és nem feszengek a társaságukba. Igazából tényleg csak annyi volt, hogy szocializálódnom kellett, sokat kell beszélgetni velük, és kell keresni a társaságukat. Emellett a neten rengeteget olvastam erről, ami adott erőt ahhoz hogy fejlődjek. Tavaly nyáron jött el az a fordulópont amikor hosszas kerülgetés után elmertem hívni egy lányt randizni. Az adott hatalmas önbizalmat, hogy elsőre igent mondott (mondjuk vele se jöttem össze különböző okok miatt). Az első ilyen pozitív élmény után már könnyebben mentek a próbálkozások. Most már az a legnagyobb problémám, hogy nincs hely ahol ismerkedni tudnék. Kis faluba lakok, a normális szórakozóhelyek a környéken mind bezártak. Iskolába már nem járok, és erre ugye mindenki ismer mindenkit. Egy teljesen új hely/közösség lenne nekem most a jó, csak nem tudom hol.

Amúgy te mennyi idős vagy? Köszi az érdeklődést, és sok sikert:)

Sokkal előrébb sajnos nem jutottam tavalyhoz képest. Minden hétköznap dolgozok. A hétvégék szabadok, de most már annyi szórakozóhely sincs mint 1 éve. A régi haveri társaság teljesen szétment. Van aki külföldre, van aki az ország másik felébe ment...stb. 1 valaki van közülük akivel tartom a kapcsolatot, ő is most készül külföldre. Gyakorlatilag ki kell mondjam, hogy abszolút nincs társaságom teljesen egyedül vagyok, és ráadásul nincs is ahova elmenni hétvégente...Így meg azért nagyon nehéz.

Ettől függetlenül próbálkozásaim vannak, de sose járok sikerrel. Pl. az utóbbi pár hónapba 4 olyan lány is volt akiknél kezdeményeztem, de végül mindegyik lekoppintott. Volt aki nyíltan megmondta, hogy jófej vagyok, haverok maradhatunk, de kapcsolatot nem akar (tipikus szöveg), volt aki benne lett volna, de végül meggondolta magát mire odajutottunk volna (érdekes). Volt egy akinél tényleg azt éreztem az elején, hogy ő is komolyan érdeklődik irántam, ő volt az első olyan lány az életemben akinél komolyan elhittem, hogy lehet valami, nagyon kedves és aranyos volt, majd egyszercsak teljesen közömbös lett. Semmire nem válaszolt, sms-ekre nem írt vissza, amikor telefonon beszéltünk sokszor el se köszönt úgy letette egyik pillanatról a másikra, amikor meg mondtam, hogy találkozzunk mindig eltolta egy másik időpontra mert neki most pont "nem jó". Mindig volt egy indok, hogy miért nem. Pedig nem bántottam meg semmivel, soha semmi rosszat nem mondtam neki. Ötletem sincs hogy miért változott hirtelen ekkorát a hozzám való viszonyulása. Az utolsó lánnyal pedig még a találkozásig se jutottam el, bár őt neten ismertem meg, az első néhány beszélgetés alkalmával még aranyos, jófej volt, de ahogy haladtunk előre úgy lett fokozatosan egyre passzívabb, a végén már félóránként válaszolt 1-1 mondatomra egy szóval.

Nehéz helyzetben vagyok, most lenne jó ha az a régi (vagy akár egy teljesen új) haveri társaság meglenne, járnánk mindenfelé bulikba, strandra, meccsekre...találkoznánk új emberekkel, lehetne ismerkedni. Ez által sokkal több lánnyal is találkoznék amiből előbb-utóbb úgyis az következne, hogy csak siker valakivel összejönni. Viszont így teljesen egyedül nagyon rossz. Azon ritka alkalmakkor amikor valahonnan feltűnik egy lány akit korábban nem ismertem, tetszik is, nincs is barátja (ez is nagy probléma, aki megtetszik általába foglalt) próbálok kezdeményezni, de mindig hoppon maradok.